„A női lény átmenet a férfi és a gyermek között”

Az 1968-ban elhunyt Fritz Kahn sok szempontból nagyon felvilágosult és tényleg izgalmas ember volt. Sokan az adatvizualizáció és infografika atyjának tartják, orvos, amatőr csillagász, grafikus és nőgyógyász volt, aki több bestseller könyvet is írt. Például Az emberi test csodáit, illetve A szerelem iskolája című könyveket – utóbbiról pedig a legtöbb helyen ma is azt írják, hogy

alapműnek számít, és ez bizonyos részeire igaz is, azonban írása egy része tele van olyan súlyos mondatokkal, amelyek miatt ma már sokan azonnal az utcára vonulnának.

Férjezett vagy nyomorodott?

Kahn könyve nagyon sok szempontból haladta meg a korát, és rengeteg olyan dolgot olvashatunk benne, amiről még ma is kevesen és keveset beszélnek. A gyerekneveléstől a fogamzásgátláson és a párválasztáson át a szexig bezárólag gyakorlatilag mindenről ír benne, könnyen befogadható nyelvezettel, de a könyvet ma már csak alapos fenntartásokkal érdemes kézbe venni. Mert nemcsak olyan fontos és okos dolgokról ír, mint például miként kezeljük a gyerekkori maszturbációt, hanem arról is, hogy egy anya hogyan magyarázza meg a tizenéves fiának, hogy a nőket kevésbé érdeklik a tudományok, e helyett megvannak a saját feladataik: a főzés és a lakás rendben tartása.

Legjobb, ha tudomást sem veszünk a kisgyermek nemi cselekményeiről. Ha bele van oltva az ilyen korú gyermekbe a nemi kíváncsiság, egymás kölcsönös vizsgálgatása, akkor ennek megvan a maga értelme, hagyjuk békén! Ha észrevesszük, hogy a fiúgyermeknek nyilvánvaló szexuális örömet okoz a hintalovaglás, vesszőparipáját félreérthetetlenül szexuális élvezettel szorítja a lábai közé, vagy hogy a kislány babáját az ölébe szorítja, talán magához is dörzsöli, tegyünk úgy, mintha semmit se vettünk volna észre. Feltűnés nélkül irányítsuk másra a gyermek figyelmét. Nevelni annyi, mint felemelni és nem elnyomni. Arra törekedjünk, hogy igaz és egyenes embereket neveljünk, akik ha felnőnek, alkalmasak lesznek a házasságra, s nem válnak nyomorodottakká. Az impotencia és a frigiditás csírája már a gyerekszobában megtalálható

– írja a gyerekkori maszturbációról Kahn, aki ezek után azt tanácsolja a szülőknek, neveljék úgy a gyermekeiket, hogy azok otthon az asztalnál fenntartás nélkül és őszintén mindent meséljenek el, ami velük történt. Mint írja, az élményeket, különösen a kellemetleneket, le kell vezetni. Meg kell akadályozni, hogy a tudatalatti pincéjében lomok halmozódjanak fel, hogy tisztázatlan dolgok zavart keltsenek, hogy a gyomorban emésztetlen ételmaradékok maradjanak, és később a pszichológusnak kelljen az elrontott lelket „gyomormosással” rendbe hozni.

Ezek ma is épeszű tanácsok, azonban kettőt lapoz az ember, és máris arról olvashat, hogy a házasság boldogsága a háziasságon múlik, mert „fontosabb, hogy a lány jól értsen a főzéshez, minthogy egy perc alatt száz szót is leírjon a gyorsíró füzetébe. Az anya, aki már húsz éve házasságban él, jól tudja ezt, és ezért ne engedje, hogy lánya, aki egy modernebb világban született, az új életformára hivatkozva megvetéssel forduljon el az ósdinak tartott háztartástól és konyhaművészettől.”

A főzés, mint a házasság kifejezetten fontos alappillére, még nagyon sokszor kerül elő a könyvben:

• „Ugyanígy a házasságban is vannak elkerülhető és elkerülhetetlen bajok. Elkerülhető, hogy a lány iszákos férjet válasszon magának, vagy hogy olyan nőt vegyen valaki feleségül, aki nem tud főzni.”
• „Annak a férfinak, aki fizetést kap, nem sokat jelent, ha bemész a boltba és veszel neki egy nyakkendőt, de olyan kalácsot sütni, mint amilyet a nagyanyja csinált, az már valami! Ha nem értesz hozzá, kérj meg valakit, aki jól tud kalácsot sütni, de ne sajnáld belőle a vajat és a cukrot, és egyik este, amikor férjed nem is várja, hozd be a gőzölgő kávé mellé.”
• „Ne adj férjednek olyan ételt, amit nem szeret. És ne mondj olyanokat, hogy »most olcsó a spenót« vagy »nemcsak olyat kell enni az embernek, amit szeret«. Úgy főzz, hogy kétheti üdülés után így sóhajtson fel: »Úgy örülök már, hogy hazamegyünk. A te pörkölted többet ér, mint az egész itteni koszt. Unom már. Érdekes, otthon sohasem unom meg, amit főzöl…« És elkezd filozofálni a konyháról, a te konyhádról. Te tudod, hogy miért nem unja a főztödet: mert szeretettel főzöl.”
• „Békétlenséget okoz a házasok között, ha a férj ínyenc, az asszonynak viszont fogalma sincs arról, hogyan kell jól főzni.”
• „Sok asszony azt hangoztatja, hogy »a férjemnek nincs ízlése!« Igaza van. Ha volna ízlése, nem vette volna őt feleségül.”

Ahogy az is alaptéma, hogy a férfi okosabb, bár sok nő dolgozik már az emancipáció óta, pedig hát, ugye, nekik a konyhában lenne a helyük:

• „A női lény átmenet a férfi és a gyermek között.”
• „A férfi jellegzetes homlokagy-intellektusa. A férfi agya abszolút és relatív mértékben egyaránt túlszárnyalja a nőét. De nem ez a döntő, hanem az, hogy a férfi agyának homloki része jobban kifejlődött. Nagy emberekre jellemző a tekintélyes homlok, a »gondolkodó agy«. Victor Hugo homlokáról ezt mondja Theophile Gautier: »úgy hordta, mint egy tornyot«. Ha egy nőnek olyan volna a homloka, »mint egy torony«, torznak mondanánk.”
• „A férfi és a nő intellektusa közti különbséget minden nyelvtanfolyamon jól megfigyelhetjük. Az átlag nő könnyebben sajátít el idegen nyelvet, mint az átlag férfi. De nő ritkán tesz fel nyelvtani kérdéseket. Nemigen érdeklik őt a finn-ugor nyelvcsalád szép titkai. Azért tanulja meg a nyelvet, hogy a boltban vásárolni tudjon. Gyorsabban tanul meg újságot olvasni, mint könyvet.”
• „A férfinak tudnia kell, hogy ha az asszony állásban van, ez a házasságra nézve veszélyes életforma. A házasság lényegével ellenkezik, ha a feleség a nap nagyobbik felét idegen férfiak társaságában tölti, és erejének nagyobb részét idegen férfiak érdekeinek szolgálatában áldozza fel.”
• „Mivel a férfiak üzleti világa a női ösztönöket nem elégíti ki, a nők nem is találják meg benne a boldogságukat. A fiatal lány ezt még nem veszi észre. Számára még szenzáció, hogy »nagy cégnél« dolgozhat. Nem azért megy a bankba, hogy ott igazgató legyen. Az írógépnél ül. Kenyerét akarja megkeresni, szüleit akarja támogatni, ruhát akar venni, öccsét szeretné az egyetemre segíteni, hogy orvos lehessen. Számára az üzleti élet csak kerülőút a házassághoz. A lány azelőtt otthon várta kérőjét, ma a hivatalban vagy az üzletben lesi. Az az üzleti levél, amelyet Pernambucóba ír, hogy koprát rendeljen, egyáltalán nem érdekli. Hogy hol van Pernambuco, nem tudja, hogy mi a kopra, azt sem tudja, nem is kell tudnia. De ha nyílik a szoba ajtaja, írógépe mögül rásandít a belépő férfira: vajon nem ő-e az igazi, a »szabadító«? Barátnője a tervezőirodában dolgozik egy rajztábla fölött, és vonalakat húz egy gépalkatrészrajzába. A fiatalember lelkendezve ront be a szobába: »Kihozunk egy új turbómotort 20 százalékkal olcsóbban!« – és ragyog a boldogságtól. A lánynak fogalma sincs, hogy mi az a turbómotor, bár négy éve ennek az alkatrészeit rajzolja. Nem is érdekli. Csak az érdekli, hogy repülőgépe a jövő héten időben érkezik-e majd meg, és hogy ő várni fogja-e a repülőtéren. Egy hétfői napon ragyogva lép be az irodába: eljegyeztem magam! Tizennégy nappal később aztán szögre akasztja egész hivatását – és az angyalok boldogan sóhajtanak az égben: hazatalált!”

De nem csak a nőkkel kapcsolatban fogalmaz meg erős kritikát:

• „Lelkileg gyermeteg az a férfi, aki már 28 éves, de még éppúgy szeret labdázni, mint a 14 éves gyermek; teljes jogú állampolgár, választójoga van, de a földön játszik a gyerekekkel – vagy ahogy ő mondja: a gyerekek kedvéért – és ujjongva örül, ha két játékvonat összeütközik: »óriási katasztrófa, 55 halott«.”
• „Az agglegény ismertetőjelei: életvidámság, szeret jókat enni, inni, szívesen elüldögél órák hosszat egy pohár bor vagy sör mellett, akár egyedül, akár társaságban, és későn jár haza. Ha anyagi lehetőségei megengedik, gyakran jár színházba, moziba, koncertre, nyáron utazik, télen síelni jár. Nem sajnálja magától a pénzt, jól öltözik, előkelő vendéglőkben étkezik. Szereti a nőket, de mindig a nőket és sohasem egy nőt. Ha megházasodik, hűtlen. Sok közöttük a homoszexuális.”
• „Miről lehet a homoszexuálist felismerni? Homoszexuálisok lehetőleg »férfifoglalkozást« űznek, olyat, ahol csupa férfi dolgozik, esetleg együtt is laknak. A lány legyen résen, ha udvarlója hivatásos katona, tengerész, fodrász, férfiszabó, pincér, színész, fürdő-mester, masszőr vagy betegápoló. Persze egyáltalán nem lehet azt állítani, hogy akinek ez a foglalkozása, az homoszexuális, de a homoszexuálisok lehetőleg ilyen foglalkozásokat választanak, ennek következtében itt a legnagyobb a homoszexuálisok százaléka.”
• „Van veleszületett neurózis és szerzett neurózis. A veleszületett neurózist már az élet első napjaiban fel lehet ismerni. A csecsemő nem akkor alszik, amikor a többiek, hanem amikor neki jól esik, és ezzel zavarja társai álmát. A neurotikusra jellemző, hogy másokat zavar. Ha felkeltik álmából, tiltakozásul bömbölésbe kezd. A tiltakozás egyébként is vészjósló fegyvere, amit gyakran használ. A mellet gyakran elhárítja magától, és érdekes módon legtöbbször éppen a saját anyja mellét, ugyanakkor idegen anyától hajlandó szopni, anyjával tehát már pár hetes korában ellenkezik. Legjobb volna az ilyen fiúgyermeket, még mielőtt az első fogai kinőnek, egy nagy N betűvel megjelölni, figyelmeztetésül minden nő számára, akivel életében találkozni fog.”

A nők menstruációjával is előszeretettel foglalkozott:

• „Betegség – feltűnéskeltésből. Fiatal lány érzi menstruációja közeledtét. Elájul. Az egész ház izgalomba jön, »elájult a lépcsőn!« Orvost kell hívni, másnap nem kelhet fel, amikor két nappal később bemegy a hivatalába, mondani fogják, hogy milyen rosszul néz ki, mindenki sajnálni fogja. Mi a rosszullét oka. Vagy az, hogy fél a menstruációtól, mert még nem érett meg arra, hogy megfeleljen az élet követelményeinek, vagy nem akar nővé válni, tehát elégedetlen az élettel. Lehet, hogy az események középpontjába szeretne kerülni. Vagy csupán azért csinálja az egészet, hogy kellemetlenséget szerezzen környezetének. Apjának ki kell fizetnie az orvost — úgyis annyi pénzt költ a másik lányára, mert az a »kedvence«! A húga ma este nem mehet el a randevúra és nem találkozhat a lovagjával. Hivatali vetélytársnője, akinek már úgyis szeretett volna borsot törni az orra alá, most kénytelen miatta túlórázni, miközben vőlegénye hiába vár rá a pályaudvaron… mindez kéjes örömmel tölti el beteg lelkét.”
• „A férj a beteg asszony iránt eleinte részvétet érez, aztán megunja, végül ellenszenvessé válik számára, és kiköt egy egészséges asszony karjaiban. A házaséletet élő asszonynak nincs ideje arra, hogy feleslegesen orvosokhoz szaladgáljon. Ha valóban megbetegszik, a lehetőleg gyorsabban kigyógyul bajából. Az ágy az egészséges asszony számára megifjító forrás, a beteg asszonynak a házasság sírverme. Gyűlöld a betegséget!”
• „Havi ciklusod. Férjed minél kevesebbet vegyen észre havi ciklusodból. Ne meséld neki már öt nappal előbb, hogy kedden megjön a havi vérzésed. Ne játszd meg minden hónapban a beteget, hanem élj úgy, mint máskor. A férj számára a menstruáció napjai nem kellemesek. Van olyan férfi, aki menstruáló nővel az asztalhoz sem ül szívesen; mások személyes sérelemnek tekintik, hogy feleségük egy hétig nem áll rendelkezésükre. Nem veszik észre a természet bölcsességét, hogy a menstruációval az asszonynak egyheti nyugalmat biztosít. Ha ebben az időszakban változékony a hangulatod, intézd úgy, hogy ne szenvedjenek mások is miatta. Ezeken a napokon kínosan ügyelj a tisztaságra. Az asszonyok – és különösen a fokozottan szexuális asszonyok – ilyenkor erős szagot árasztanak, amit a férfiak nem kedvelnek. A férfi nem akarja ugyan, hogy az asszony teherbe essen, de azt sem szereti, ha menstruál. Csodálatos fajta! De arra való a női bölcsesség, hogy bánni tudjon vele.”

És ha már menstruálás, Kahn arról is írt, milyen „nőtípusokkal” nem érdemes házasságot tervezni:

• „A menstruációs zavarokkal küzdő nő. A házasodni vágyó férfi óvakodjon a menstruációs zavarokkal küzdő nőtől. Ha azt hallja a lányról, hogy minden hónapban feküdnie kell néhány napot, munkahelyéről minden hónapban hiányzik, ha a lány gyakran panaszkodik arról, hogy görcsei vannak, hogy elájul, ha mindig orvoshoz jár, injekciókat kap, tegyen le a vele való házasság gondolatáról.”
• „A gyermeteg nő. Minthogy a nő sohasem távolodik el annyira a gyermektől, mint a férfi, a gyermeteg, infantilis nő nem ritka. Gyakran igen vonzó jelenség, ezért nagy a veszély, hogy a férfi puszta tudatlanságból elveszi feleségül. A férfiakat tehát fel kell világosítani, hogy miről lehet az infantilis nőt felismerni – méghozzá idejében, még házasság előtt. Aki ezt csak a házasságában tanulja meg, igen nagy tandíjat fizet érte. Az infantilizmus felismerése nem nehéz. Az infantilis nőtípusok közé tartozik az »apródfigura«. Bájos látvány, remekül lehet vele korcsolyázni, de a házasságban az ilyen »baba« nem állja meg a helyét. Medencéje szűk, ami szülésnél nehézséget okoz. Hüvelye rövid, a közösülés fájdalmat okoz neki. Méhe kicsiny és gyakran hátrahajlott, mert a méh tartószalagjai fejletlenek. Mindez csökkenti a lehetőségét annak, hogy megtermékenyüljön. Apró klitorisza többnyire annyira el van rejtve, hogy szexuális érzékenysége nem több annál, mintha egy kislányt csiklandoznának. Ilyen nővel a nemi érintkezés nem nyújt többet a férfinak, mintha iskolás lánnyal játszana. A nő melle lapos, erotikusan kevéssé ingerlő.”
• „Az álerotikus, önmagát imádó nő. A tapasztalatlan férfi könnyen áldozatául esik az álerotikus nőnek. Ártatlan kígyó, amelyiknek olyan a színe, mint a mérges kígyóé, csábító jelenség, az ember azt gondolhatja: csupa erotika, a díszes cukorkás doboz azonban belül üres. Az ilyen »édes cicababa« könnyen tőrbe csalja a fiatalembert. Csakhogy házasságra egyáltalában nem alkalmas. Sohasem lesz belőle jó anya. Saját személye, hogy milyennek látja magát a tükörben, mindig fontosabb lesz neki, mint a gyereke, a „kis vakarcs”. »Kedves szomszédasszony, nézzen már néha a gyerekre, de ha sír, ne törődjön vele, szokjon csak hozzá a rendhez… a nevelést már ilyenkor el kell kezdeni.« És csattogva indul lefelé a lépcsőn legújabb rikító vörös körömcipőjében. Félúton még megáll és visszafordul: »Hogy tetszik a cipőm?«”
• „A férfinál jóval műveltebb asszony. A fiatalember ne vegyen el olyan lányt feleségül, aki sokkal műveltebb nála. A világ azt várja, hogy a házasságban a férfié legyen a vezető szerep, rossz benyomást kelt az olyan figura, aki szellemesen társalgó felesége mellett hallgatagon ül. Már Schiller is kineveti azt az asszonyt (Levél egy híres asszonyról című versében), aki minden idejét társaságban tölti, míg a gyermeknevelést férjére bízza.”

Természetesen írt a nők feladatairól a vágykeltéssel és a szexszel kapcsolatban is:

• „Napközben öltözz át. A reggelihez vegyél fel csinos pongyolát. Ne mondd ezt: »Kár érte, már korán reggel felvenni”. Nem kár érte. Amilyennek reggel lát a férjed, azt a képet viszi rólad magával egész napra, a titkárnők világába. 70 000 vetélytársnőd van a városban, és tudod, milyenek az asszonyok! Ne öltözz rosszabbul a reggelihez, mint férjed titkárnője a munkához.”
• „Sok férfi kifejezetten azt kedveli, ha közösüléskor a nőn ruha van. Ilyenkor úgy érzi, mintha nemi erőszakot követne el, kárpótlásként azért, amit iskoláskorában szeretett volna a lányokkal megtenni – vannak bűnök, amiket vágyunk elkövetni. Van férfi, aki abban leli örömét, ha ilyenkor eltépi a nő fehérneműjét. Ebben tudatalatti ősi ösztönök játszanak szerepet, valami rosszat tenni. A nő alkalmazkodjon ehhez.”
• „Felesége nemileg ingerelhetetlen, erotikusan tehetségtelen. A férj régebbi szeretőjére gondol. Anni – az nő volt! Most ezt elvette feleségül, és egész életében vele alhat. A férfi lelke megborzong – és impotenciába menekül.”
• „A tökéletes orgazmus. Szerelemre termett nő. Azt mondják rá: temperamentumos. Ilyen kellene, hogy legyen a nő átlagtípusa, de mai szexuális életszemléletünk mellett ez csak kivétel. A statisztikában 75 százalékot kellene képviselniük, de csak 3 százalékot tesznek ki. A szexuális élet reformjának célja: ezt az arányt megfordítani.”
• „Erőszak, brutalitás, férfierkölcs. Annak érdekében, hogy a nő a legjobbat választhassa ki, egy darabig ellenkeznie kell, a férfinak tehát bizonyos erőszakot kell alkalmaznia. A fajfenntartás érdekében minden igazi férfi agresszív. Hogy a megejtett nőt továbbra is hatalmában tarthassa, az uralkodót kell játszania. A hím az egész állatvilágban védelmezője, de egyben zsarnoka is nőstényének. A válóperekben a nők többsége így panaszkodik: »zsarnokoskodott fölöttem«.”
• „A nő nemi ösztöne: statikus és monogám. Míg a fiúk nemi ösztöne vulkánszerűen tör elő, a lány nemisége lassan bontakozik ki, mint a virág. (…) A férfi nemi ösztöne párosodási, akár azt is mondhatjuk: gyönyörszerzési ösztön, míg a nőé házassági és anyai ösztön.”
• „Szexuális szempontból ma körülbelül a nők fele nem »teljes értékű«. A férfi éppen ezért még az esküvő előtt győződjön meg arról, hogy a lány nemi működése normális-e.”

Végül pedig nézzük, mit tanácsol Kahn a nőknek úgy általánosságban, miként viselkedjenek otthon a férjükkel, hogy minden rendben menjen:

• „Gondold csak el, milyen az átlagember élete. Korán reggel elmegy hazulról, mint egy iskolás fiú, mosolyog a főnökére, holott talán legszívesebben megfojtaná, türelemmel végighallgatja ügyfeleit, pedig halálosan untatják, a vevőket barátságosan kiszolgálja, pedig lehetetlenül viselkednek, úgy táncol, ahogy a szállítóvállalatok vagy a munkások fütyülnek – és ez az ember, ha hazaér, szeretne végre a maga ura lenni. Szenvedni fogsz miatta, de ezért adta neked Isten az angyalok türelmét, a szibillák megértését és az anyák megbocsátását. Ha gyakran dühöng is, és a gyerekeket a pokolba kívánja, ha későn szeret hazajárni, vagy ragaszkodik hozzá, hogy a szabadidejét egyedül töltse, végeredményben hozzád tartozik, és mégiscsak féltő gonddal őrzi a családotokat, s mindig gondja van rá, hogy nektek se menjen rosszabbul, mint a szomszédnak odaát. Ma eltapos téged, mint egy férget, és holnap ott zokog az öledben, mint egy gyerek, és könyörög, hogy bocsáss meg neki: »Soha többé nem teszem« – és holnapután megint megteszi. Ne kívánj magadnak másikat: mind egyformák.”

Kiemelt kép: GraphicaArtis/Getty Images