A legtöbben azzal a biztos tudással nőttünk fel, hogy a melltartó kötelező ruhadarab, olyan, amit nem hagyhatunk ki az öltözékünkből, különben félig meztelenek vagyunk. Manapság ez az elmélet megdőlni látszik, a melltartót egyre inkább tartjuk egy kényelmetlen börtönnek, amitől mindenki szabadulni akar. A melltartókérdésnek rengeteg aspektusa van orvosi szempontoktól az esztétikán át a női jogokig — igyekeztünk minél több irányból megvizsgálni a kérdést, hogy most akkor kell vagy sem a melltartó.
Október 13-át melltartómentes világnapnak nyilvánították a mellrák elleni küzdelem jegyében, melltartóellenes mozgalmak tüntetnek világszerte, nők ezrei dobják le a melltartót, ha fesztiválozni mennek, az egészen bátrak pedig örökre megszabadulnak tőle. De miért lett a melltartó hirtelen közellenség?
Mióta és miért hordunk melltartót?
A nők több száz éve préselik magukat különféle módokon merevített ruhadarabokba, régebben a fűzőt használták erre a célra — ami egyébként a tévhittel ellentétben nem kizárólag női ruhadarab volt, férfiak is hordták egy időben. Sok helyen azt olvasni, hogy a melltartó mindössze száz éves, ez szintén nem igaz: már az ókori görögök is használtak olyan pántokat, amelyek a mellek leszorítására és megemelésére voltak hivatottak. A 15. században is létezett a mai melltartóhoz hasonló ruhadarab, nyilván kevésbé modern anyagokból és megoldásokkal. Tirolban, Ausztriában például találtak olyan melltartót is, amelyet csipkével díszítettek.
A 16. században a vadnyugaton jött divatba a fűző, amelynek célja a mellek feltolása és a derék vékonyítása volt. Ezt variálták évszázadokon át, mígnem 1873-ben a feminista mozgalmak ellenségnek kiáltották ki, fűzőket égettek, amik szerintük megnyomorították a női testet. 1914-ben lehetett először kapni azt a fajta, Caresse Crosby (eredeti nevén Mary Phelbs Jacob) által tervezett melltartót, vagy legalábbis valami hasonlót, mint amit ma használunk – kapcsos háttal, különálló kosarakkal a két mellnek, kényelmes, puha anyagból. Totális ellentéte volt az addig ismert fűzőnek, amely merev, kemény anyagokból készült, és levegőt sem lehetett kapni benne.
Pánt nélküli, felragasztós, szilikonpántos
Aki volt már nő, egészen biztos, hogy szembesült valaha a Milyen melltartót vegyen fel egy adott ruha alá? problémával. Ugyanis a divatcégek sokszor nem gondolnak erre, és változatos kihívások elé állítják a nőket. A 2000-es évek váll nélküli felsői és csőtopjai alá például még kötelezően szilikonpántos melltartót hordott mindenki, ami folyton elszakadt, vagy lejött, esetleg besárgult és gyakorlatilag egy állandósult rémálmot jelentett mindenkinek.
Ezt váltották a pánt nélküli melltartók, melyek nagyon jók lehetnének, ha létezne belőlük kényelmes, de a legtöbb vagy leesik, vagy bele lehet fulladni. Illetve a hát nélküli ruhák alá ez sem megfelelő. A divatipar erre is válaszolt, néhány éve megjelentek a felragasztható melltartók, melyek pánt nélküliek és hát nélküliek, viszont elméletben tartanak és szép formájú melleket csinálnak. Elméletben. Ugyanis amint nedvesség éri a ragasztós felületet, a ragasztó ellenged, a melltartó pedig folyamatosan lecsúszik. És mivel a hátnélküliség főleg a nyári ruhákra jellemző, nyáron pedig van rá némi esély, hogy az ember leizzad, ez sem jelent valós megoldást.
Feminista törekvések
A melltartómentes világnap a mellrákra hívja fel a figyelmet azzal, hogy ezen a napon ne viseljünk melltartót, de többről van szó: a mozgalom szeretné megszabadítani a nőket a melltartóviselés intézményének elvárásaitól, vagyis hogy ne legyen olyan kötelező dolog, mint nadrágot venni (nem mintha nadrágmentes nap nem lenne).
A mozgalom lényege, hogy melltartó nélkül létezni ne legyen egy extrém dolog, vagy olyan valami, amit meg kell bámulni, csak hát mintha pont az ellenkezőjét érnék el, ugyanis a szabadjára engedett mellek vonzzák a tekintetet. Bunkóság vagy sem, az emberek megbámulják, mivel még mindig szokatlan, és valószínűleg évtizedeknek vagy századoknak kellene eltelniük, hogy sokan ne felejtsék rajta a szemüket a ruhán átrajzolódó melleken vagy bimbókon. És ez nem csak a férfiakra vonatkozik, hisz emberek vagyunk – egyszerűen ha valami nem megszokottat látunk, fizikai képtelenség nem odanézni.
A melltartóellenesek azt akarják elérni, hogy a női mellekre ne tekintsünk szexuális tárgyként, ne érezzük kötelezőként a push-upot és az egyenformába szorítást. Ne érezze magát senki rosszul, amiért nem passzol az egyenméretbe, amiért túl kicsi, túl nagy, szabálytalan mellei vannak. A mozgalom önbizalmat adhat sok nőnek, hiszen a legtöbben kevés szexibb dolgot tudnak elképzelni, mint a szabadon hagyott melleket, legyen az bármilyen alakú. Így a melltartót elhagyó nők szexinek és szabadnak érezhetik magukat. Ha hát nélküli ruhákra és a felragasztós melltartókra gondolunk, jelentős könnyebbség, ha nem kell alájuk melltartót venni.
Van viszont olyan, akinek pont magabiztosságot és komfortérzetet ad a melltartó, illetve bármennyire is feminista, nem szeretné úgymond közszemlére tenni szabadon hagyott melleit, nem szeretne illetlen tekinteteket, nem szeretné, ha az egész világ látná, ha mondjuk fázik. A melltartóellenes mozgalom egyébként nem mondja, hogy senki se hordjon melltartót, ha ő épp abban érzi jól magát, a kötelezettséget szeretné levenni a nők válláról, vagyis hát melléről.
Sereg Tímea szexuálterapeuta, a 24.hu szerzője szerint,
mindenkinek mást jelent, hogy hogyan éli meg a saját nőiességét. Vannak nők, akik garbóban és farmerben érzik magukat igazán jól, és vannak, akiknek a szép fehérnemű viselése a hétköznapi ruhák alatt elegendőek. Fontos, hogy soha ne halványuljon el a nőiesség érzése, hogy a női magabiztosság jelen legyen.
Tényleg mellrákot okoz?
Rengeteget hallani arról is, hogy a melltartó, főként a nem megfelelő méretű vagy kényelmetlen melltartó növeli a mellrák kockázatát. Egy szerzőpáros könyvet is írt arról, hogy elszorítja a nyirokkeringést, és a méreganyagok nem tudnak megfelelően távozni, így a pangó folyadék gyulladást, cisztákat, végső esetben rosszindulatú daganatot is okozhat.
Egyértelmű bizonyítékok azonban a fenti elmélet mellett nincsenek, így mindenki egyéni belátására van bízva, hogy vállalja-e a kockázatot vagy sem. Egy dolog biztos csak: létezik kényelmes melltartó, amit nem egyszerű megtalálni, a keresésére azonban érdemes időt (és sokszor sajnos kemény pénzt) áldozni, hiszen ki akarna nap mint nap kínokat átélni és egész nap alig várni, hogy hazaérve felsóhajtva letéphesse magáról?
Kell vagy sem az izmoknak?
Korábban az a nézet volt elfogadott, hogy akkor nem fog lógni a mell időskorban, ha melltartót hordunk, különösen sporthoz és szoptatás alatt szükséges. Manapság ezt sokan tévhitnek nyilvánítják, és azt állítják, hogy a mellizmok kifejezetten akkor aktivizálódnak, ha nem viselünk melltartót, és nagy mellnél sem ajánlott, inkább hagyjuk őket szabadon mozogni. Dr. Jósvay Jánost, a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház plasztikai sebészetének profilvezető főorvosát kérdeztük arról, hogy mit gondol a melltartóviselésről:
Nem gondolja megalapozottnak azokat az elméleteket, mely szerint az izmok megtartják a mellett, ez genetika, életmód és méret kérdése, hogy kinek mennyire ereszkedik meg, de mivel a gravitáció húzza le őket elsősorban, a megereszkedés ellen azzal tehetünk a legtöbbet, ha melltartót hordunk. Nyilván minél kisebb a mell, annál kevésbé fontos a melltartó viselése, de kis mellű nőknek is ajánlja, legalább sporthoz. Akik mellimplantátummal rendelkeznek (és nem extrém naggyal) azoknál tényleg nincs szükség melltartóra, mert az implantátum kifeszíti a szöveteket, és nem kell megtartani a melleket még pluszban kívülről is.
Kiemelt kép: Getty Images / Pascal Le Segretain