A modern Velencében jártunk, ahol mindent vörös tégla borít

A Tisza által legyalult Szeged újjáépítésekor megfogalmazódó templomépítési gondolat negyedszázados fejtörést és harcot okozott a dél-alföldi városban, melynek vezetői 1907-ben végül eldöntötték: lebontják a barokk Szent Demeter-templomot, hogy helyén megszülethessen az egyetlen XX. századi magyar székesegyház. A Halászbástyát és a Mátyás-templom átépítését is tervező Schulek Frigyes által megálmodott terveket végül Foerk Ernő alakította át, az első világháború, az infláció és a trianoni döntés utáni letargia miatt azok azonban csak tizenhét év alatt öltöttek formát.

Az épületet azonban korántsem a városképből egyedül kiemelkedő vörös ikertoronyként álmodták meg, így a kultuszminiszter Klebelsberg Kunó és az épp regnáló szeged-csanádi püspök, Glattfelder Gyula a két világháború közti építészet egyik, mára elfeledett tervezőjét, Rerrich Bélát (1881-1932) hívta segítségül a dóm előtti tér megformálásához.

A Dóm tér bejárata a Hősök Kapuja felől / fotó: Vass Károly/Szeged Tourinform

A döntés kissé talán furcsának tűnik, hiszen Rerrichre az utókor elsősorban nem építészként, hanem a hazai tájépítészet egyik legfontosabb úttörőjeként, illetve belsőépítészként és kerttervezőként emlékezik. A budapesti Gömb utcai iskola (1909-1911), illetve a Fehérvári és Hengermalom utak találkozásánál elterülő ELMŰ-lakóházak (1928) atyjaként ismert Rerrich stílusát az Észak-Európában – így Svédországban – tett tanulmányutak segítettek kialakítani, nem volt meglepő tehát a téglaépítészethez fűződő szoros viszonya. Ennek lenyomata már korai műveiben is látszik, képzeletét azonban egyedül csak a szegedi Dóm tér tervezésénél engedhette szabadjára.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu

Az óriási templomot három oldalról, U alakban közrefogó, végig árkádos épületek alkotta tér ugyanis mind méretében – az megegyezik a hasonlóan árkádos velencei Szent Márk térével –, mind arculatában teljesen mást nyújt, mint amit az ország bármelyik pontján láthatunk.

Az előtérben a Dömötör-torony, a kép jobb szélén a szegedi dóm kapuja, a háttérben pedig a Rerrich tervezte U alakú tömb kezdete / Fotó: Vincze Miklós/24.hu

A klinkertéglából épült tömbök árkádjainak egyszerű, de egymástól minden esetben különböző oszlopai által sugárzott masszívságot és rendíthetetlenséget néhol furcsán csavart, vagy épp geometrikus tagokkal váltotta fel, könnyedséget, sőt, játékosságot csempészve a skandináv, illetve északi államok építészetének egyértelmű hatását mutató látképbe.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu

Rerrich a Gesamtkunstwerk híve volt: nem csak az épületeket, de azok legkisebb részleteit – így a Kádár-korban eltűnt, de azóta újragyártott, Art Deco-hatásról árulkodó lámpatesteket – is ő álmodta meg, a részletek finomra csiszolásával pedig még az építkezés idején sem hagyott fel.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu

Egyetlen részletbe nem volt beleszólása: az 1935-ben megvalósult zenélő órába, hiszen a tervező három évvel korábban, alig ötvenegy évesen már elhunyt. A tér tervein helyet hagyott ugyan helyet a szerkezetnek, annak terveit azonban Csúry Ferenc szegedi órásmester, illetve Kulai József faszobrász készítette el. A napi kétszeri harangjáték idején ballagó figurákat valóban élt alakok inspirálták: a rektor Klebelsberg Kúnó arcvonásait viseli, de mögötte Petőfi Sándor, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Tinódi Lantos Sebestyén, Kazinczy Ferenc, valamint Herman Ottó is feltűnik néhány pillanatra.

Az 1929-1932 között megvalósult tér boltívjei alá a város egy szoborparkot álmodott meg, melyben a magyar történelem, művészet, irodalom és tudomány legkiválóbb zsenijeinek szobrait kívánták egy helyre helyezni. A századforduló legendás, számos magyar középületet és bérházat díszítő Stróbl Alajos hagyatéki anyagának néhány darabjával indult kezdeményezés mostanra eklektikus sorrá nőtte ki magát, hiszen különböző korstílusok elvei szerint készült mellszobrok, domborművek, illetve óriási alkotások váltják egymást az oszlopok mögött.

Az árkádosr részlete / fotó: Vincze Miklós/24.hu

Találkozhatunk itt a budai Váralagút tervezője, és egyben a Széchenyi Lánchíd építésvezetője, Clark Ádám az Alagutat is magában foglaló domborművével (Ohmann Béla, 1930), Apáczai Csere János vörös mészkőből faragott, csontvázat mintázó alakjával (Martinelli Jenő, 1930), illetve a Dardzsilingben elhunyt Kőrösi Csoma Sándor jelképes síremlékével, melynek kőszarkofágján maga a tibeti szerzetesi ruhát viselő tudós fekszik (Ohmann Béla, 1930). Az alkotások teljes listája a Nemzeti Emlékcsarnok honlapján érhető el.

A Kőrösi-síremlék / fotó: Vincze Miklós/24.hu

Az épületekben azok megszületése óta a dómhoz tartozó egyházi hivatalok, a Szegedi Tudományegyetem orvosi, fizikai, illetve kémiai tanszékei – ennek falai közt dolgozott a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert is! – , illetve a Gál Ferenc Főiskola és annak kollégiuma foglalnak helyet.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu

A nem csak a szegedi árvíz utáni újjáépítésnek, de a trianoni trauma utáni újjászületésnek is emléket állító tér 1931 óta (bár 1939-1959 közt húsz évnyi kihagyással) ad otthont a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, Közép-Európ egyik legfontosabb nyári színházi fesztiváljának, mely idén is újra operával – Verdi Rigolettojával – indítja majd a nyári programot.