A serdülőkori életszakasz előtt az óvodáskorban és kisiskoláskorban elkezdődik a gyerek pszichoszexuális fejlődése, ez sorsdöntő életszakasz mindannyiunk fejlődésében. Ekkor kapnak egyre nagyobb szerepet a testi izgalmak, ez a bugyivizit időszaka az oviban, a kisgyerek megtanulja, ki a fiú, ki a lány, előbb vagy utóbb felfedezi a saját testét, annak bizonyos részeit, aminek érintése kellemes érzéssel tölti el. Ilyen például a száj is, a végbél- és húgycsőnyílás is, és ilyenek a nemi szervek, az erogén zónák is.
Az öningerlés része a fejlődésnek
A kisgyerek szexuális fejlődésének legnyilvánvalóbb jele az öningerlés, ez már csecsemőkorban elkezdődhet. Tízéves kor előtt nem jár orgazmus érzésével, természetesen a fejlődés még csak kezdődik, ami a pubertás korra, 8-10 éven keresztül folyamatosan történik. A szülők nehezen fogadják el, amit látnak, aggódnak, hogy súlyos következménye lehet annak, ha a gyerek ilyen korai korban magához nyúl.
A csecsemőkori, kisgyerekkori önörömszerzés egy szintig normálisnak tekinthető. A gyerek kíváncsi, bekapja a kezét, játszik az ujjaival, felfedezi saját magát a kiságyban, és észleli, hogyha a lába közé ér, az kellemes érzés. Vannak esetek, amikor a rendszeresen önkielégítő kisgyerek idegrendszerileg terhelt, sérült, neurotikus vagy értelmi fogyatékos.
A körülöttünk lévő környezet egyfajta realitás, amibe beleütköznek a belső impulzusok kisgyerekkorban, így például ha a 3-4 éves, már óvodás kisgyerek otthon rendszeresen nem kapja meg azt, amit szeretne, mert például édesapa alkoholista és rendszeresen bántja anyát, elképzelhető, hogy a kiabálások és bántások elől önmaga örömszerzésére, megnyugtatására fókuszál. Ezzel is megszüntetve a kínt, amit érez.
A szexuális nevelés már kisgyerekkorban elkezdődik
A motivációja önmaga simogatására azért történik, mert jólesik számára, ez az úgynevezett örömelv, amit azért is csinálhat egyre többször és többször, hogy ezzel az öröm érzéssel kerülje és megszüntesse a kínt amit érez. Ez a kín nem egyenlő azzal, amit a szó hétköznapi jelentésével azonosítunk, inkább azt jelenti, hogy kisgyerekkorban a feltörő impulzusokat azonnal ki szeretnénk elégíteni, nem vagyunk képesek azokat kontrollálni, fékezni. A rossz érzéseket jó érzéssel váltjuk ki, ösztönszerűen.
A nevelésnél ezt kell tehát figyelembe venni, a tilalom bűntudattal jár együtt a gyerekben, belső konflikust teremt, különösen akkor, ha nem nagyon akad más örömforrása a családban. Ez már gátolhatja a pszichoszexuális fejlődését, hiszen minél inkább tiltják, annál jobban vágyik tudattalanul az öröm megszerzésére.
A szexuális nevelés akkor működik jól, ha otthon a kisgyerek nem azt látja, hogy minden, ami az ő természetes kíváncsiságának része a saját testével kapcsolatosan, tilos és büntetendő dolog. Például a meztelenkedés is ilyen, kisgyerekkorban sok családban fürdenek együtt a gyerekek a szülőkkel, ami jó, hiszen már két-háromévesen biztosan megtanulják a nemek közti különbségeket, és a beszédkészség alakulásával elindulhat a szexuális nevelés. De ha teljesen tiltott és szégyellnivaló dolog a meztelenkedés, amiért büntetés jár, akkor erős gátlás és neurózis is kialakulhat a kisgyerekben. Megtörténhet, hogy a szülők helyett máshol fogja keresni a választ a kíváncsiságára, a kortársainál például, akikkel az oviban papás-mamást játszanak. Ezeken a játékokon keresztül a maguk módján gyarapítják szexuális ismereteiket. Korlátozás és bűntudat nélkül, szabadon próbálgatják a nemiségüket, ez az időszak egészen a kisiskoláskorig tart, ez a latencia korszak a pszichoszexuális fejlődésben, amikor lappang a szexuális érdeklődés a nemi érés időszakáig.
Kiemelt kép: Thinkstock