Imrédy Béla Budapesten született, mély római katolikus kötődésű, feltűnően tehetséges ifjú volt. Tanulmányai elvégzése után pénzügyi pályára lépett, kiváló képességeinek – és részben pártfogóinak – köszönhetően gyorsan lépegetett felfelé a ranglétrán. Alig múlt 35 éves, amikor 1926-ban a Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1935-től pedig elnöke lett.
A tőkét nem szabad ijesztgetni
Politikai karrierjét a Gömbös Gyulával kialakult baráti viszonynak köszönhette. Az 1932-ben kinevezett miniszterelnök hívta meg kormányába Imrédy Bélát, akit az ország egyik legjobb pénzügyi szakembereként, komoly közgazdasági tekintélyként tiszteltek. Részt vett a 95 pontos nemzeti munkaterv elkészítésében, és elvállalta a pénzügyminiszteri széket, a kabinet egyik legbefolyásosabb tagjává vált.
nagyon jó nemzetközi – elsősorban brit – kapcsolatokkal rendelkezett, többek között ennek is köszönhette, hogy tárcájáról lemondva ’35-ben átvehette az MNB elnöki tisztét. Nagyrészt ő dolgozta ki Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt az egymilliárd pengős fegyverkezési és infrastruktúrális fejlesztéseket tartalmazó, úgynevezett győri programot, és elvállalta a közigazgatási tárca nélküli miniszteri tisztséget. Már ekkor nyílt titok volt, hogy a gyenge kezű darányi helyett a kormányzó őt fogja megbízni kormányalakítással.
A túlfűtött, szuggesztív kormányfő úgy tűnt, beváltja a hozzá fűzött reményeket: a belpolitikai rendteremtés érdekében erélyesen fellépett a baloldali és a jobboldali szélsőségekkel szemben is. A nyilasokat “magyartalan magyaroknak” nevezte, a zsidó nagytőke elleni fellépést sürgető szélsőségeket így törte le:
kevés a tőkénk és ezt […] nem szabad ijesztgetnünk
– idézi Sipos Péter a Rubicon.hu-n.
Antiszemita volt a zsidó ősökkel rendelkező kormányfő
Megemelte a választásra jogosultak cenzusát, támogatta a katolikus szervezeteket, szociális intézkedésekkel javította az életszínvonalat. Az ő miniszterelnöksége alatt ismerte el a kisantant Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, és született meg az első revíziós siker, az első bécsi döntés. De az ő nevéhez fűződik az első zsidótörvény elfogadása, és a második zsidótörvény parlament elé terjesztése.
Egy németországi látogatás hatására – feltehetően a Harmadik Birodalom erejének és Hitler hatalmának bűvöletében – hirtelen erősen jobbra tolódott. 1938 szeptemberében hirdette meg új programját, ami olasz mintájú diktatórikus államot vizionált. Ezt az elképzelését azonban a korszakban példátlan módon ellenzéki és kormánypárti képviselők együtt szavazták le. Erre benyújtotta lemondását, amit Horthy nem fogadott el, amit Imrédy a bizalom jelének vett, és tovább haladt az új úton.
Megalapította a tömegpártnak szánt Magyar Élet Mozgalmat, 1939 elején Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz, megszakította kapcsolatait a Szovjetunióval, és engedélyezte a Volksbund működését. De tovább nem jutott: 1939. február 15-én lemondott, miután kiderült egyik nagyszülője zsidó származású volt.
Komoly tényező maradt
Lemondása után nem vonult vissza, német támogatással, egyre inkább a nemzetiszocializmus felé elköteleződve továbbra is a kormánypárt egyik frakcióját vezette. 1940-ben kilépett a kormánypártból és Magyar Megújulás Pártja néven szélsőjobboldali ellenzéki politikai szervezetet hozott létre, 1943 végére pedig több irányból is komoly tényezőként tekintettek rá.
a szélsőjobb az áhított egységet remélte tőle, a németek “engedetlenség” esetén alternatívát, a hagyományos uralkodó osztályok a német győzelem vagy megszállás esetén számításba jövő államférfit látták benne
– fogalmaz Sipos Péter.
A német megszállás után viszont mégsem sikerült kihasználnia a helyzetet, Imrédy és köre helyett egyre inkább a nyilasok kerültek előtérbe. Ezt felismerve az egykori kormányfő 1944 augusztusának elején visszavonult. A háború után nem bujkált, nem használt álnevet, fel sem merült benne, hogy háborús bűnösként felelősségre vonják. Ausztriában tartóztatták le ’45 májusában, itthon kellett népbíróság elé állnia. Fogsága alatt tanulmányt írt a magyar kormánynak, amit a kormány fel is használt az infláció megfékezésére és a forint bevezetésére is.
A bíróság először kötél, majd golyó általi halálra ítélte, 1946. február 28-án végezték ki.