Száz éve még bármiért elmegyógyintézetbe kerülhettünk volna

Fáradt? Lusta? Lázas? Túl sok regényt olvas? Nehezen tanul? Irány a sárga ház!

A nyugat-virginiai, sokszor csak Weston Megyei Kórházként emlegetett Trans-Allegheny Lunatic Asylum több, mint két évtized alatt (1868-1881) elkészült óriási, gyönyörű épületegyüttese eredetileg 250 fő befogadására épült, százharminc éves fennállása (1864-1994) során azonban megesett, hogy közel tízszer ennyien éltek a falai között.

A világ második legnagyobb, kézzel faragott homokkőből készült épület már több, mint húsz éve üres, így állapota gyorsan romlik, de felújítása az adományoknak és a benne tartott túrák bevételének köszönhetően mára már elérhető közelségbe került.

A Weston és hasonló, természetközelbe épített intézetek célja az volt, hogy a városi börtönökbe zárt pszicihátriai eseteket és a kor elmegyógyintézeteinek sötét celláiban sínylődőeket egy sokkal nyugodtabb környezetbe helyezze, gyógyulási esélyeiket ezzel jócskán megnövelve.

Ez persze egyáltalán nem jelentette azt, hogy mindig azok az emberek kerültek a falak közé, akiknek szükségük lett volna az ellátásra. Tökéletes bizonyíték erre az intézet fennállásának első huszonöt évéből származó dokumentumok átvizsgálása során készített lista, melyet Marjorie E. Carr 1993-ban publikált, összegyűjtve benne néhány felvételi indokot:

A Dangerous Minds nyomán