Nem szeretik a diákok bevallani, de azért titkon mindenki várja kicsit a szeptember 1-et, ez amolyan perverz öröm. Már ha beszélhetünk gyerekek esetén perverz örömről, ugye.
Sulikezdéskor újra együtt vannak a barátok, barátnők, akikkel ugyan lehetett nyáron is tartani a kapcsolatot, de az azért teljesen más, mikor az osztályteremben lehet hangosan mesélni a nyaralásról, megmutatni az új cipőt, vagy csak simán be libbenni a többiek közé, hogy
A nap azonban gyorsan elkezdődik és minden hirtelen újra olyan lesz, mint korábban. Vontatott, szabályokkal teli, kötött, fegyelmezett. Szeptember 1 tehát egy nagy lelki hullámvasút, ami szinte minden gyereket megvisel, ha szereti az iskolát, ha nem.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="250" width="575" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Pontosan ezt a két lelkiállapotot mutatja be a következő képsorozat, amin egy szőke kislány iskolába indulás előtt és az első hazajövetel után látható.
Indulás előtt
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="960" width="720" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Hazaérkezés után
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="933" width="700" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
És végül itt van a két kép egymás mellé vágva, a különbség magáért beszél.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="534" width="800" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
