Valentin-napon sokszor elhangzik, hogy „gondoljunk az egyedülállókra”. És ilyenkor a legtöbb embernek a szinglik jutnak eszükbe.
A UNILAD szerkesztői pedig azokra gondoltak, akik nemcsak, hogy egyedül élnek, de fedél nélkül. Pizzát vásároltak hajléktalan embereknek, és meghallgatták a történeteiket.
Levizeltek, megvertek, leöntöttek itallal, miközben aludtam, rengeteg alkalommal kiraboltak”
– meséli egy férfi, aki már pszichiátriai kezelésen is átesett, hiszen ezt nem lehet elviselni, nem lehet megszokni.
Bárkivel megtörténhet”
– mondja egy fiatalember. „Tavaly ilyenkor még én sem voltam ilyen helyzetben. Volt munkám, a helyi önkormányzatnál dolgoztam. Most meg az utcán élek.”
Egy másik férfi elmeséli, hogy tavaly találkozott egy 12 éves fiúval; már este 11 óra volt, úgyhogy kérdőre vonta a kissrác anyját: „Mit csinál ilyen későn egy gyerekkel az utcán? Már rég ágyban lenne a helye.”
Nincs hova mennünk”
– hangzott a válasz. Nekik a Valentin-nap is pont olyan, mint az összes többi.