Nincs cukibb annál, mikor az örökbefogadott kisfiú először látja nagypapáját

Nem úgy a kanadai házaspár, Dough és Lesley Facey. Ők, elmondásuk szerint, mikor meglátták a fotóját, azonnal beleszerettek a kis Kirillbe és döntöttek is: kerüljön bármibe, örökbefogadják őt.

“Hogy mondhattunk volna nemet ennek a csöppségnek? Különösen azután, hogy egy olyan ember mellett nőttem fel, akinek szintén születésétől hiányzott a jobb keze, ám ez soha, egyetlen pillanatra nem akadályozta semmiben.”

-tette fel a kérdést a férj, Dough, majd hozzátette, mikor meglátta a kis Kirill képét azonnal édesapjára gondolt. A házaspár a döntést követően felvette a kapcsolatot a kazah hatóságokkal és hónapokig tartó levelezgetés után, tavaly júniusban elérték, hogy láthassák a kisfiút.

“Míg élek, nem fogom elfelejteni az első találkozásunk napját. Szürreális volt az egész, hiszen sokáig annyira távolinak, már-már elérhetetlennek tűnt, hogy megöleljük őt, aztán egyszeriben ott állt előttünk”

-ezt már Lesley nyilatkozta a kanadia Buzzfeednak, majd hozzátette, döbbenten vette tudomásul, hogy Kirillt hiányzó végtagja miatt teljesen kirekeszti a környezete.

“Teljesen máshogy állnak a fogyatékos emberekhez. Mintha hibásak, vagy értéktelenek lennének emiatt. Még az örökbefogadásról döntő bíró is többször megkérdezte, hogy biztos jól megfontoltuk-e a dolgot”

-emlékszik vissza Dough. Az újdonsült apa bevallotta, bedühödött a bíróra, mert bántotta az, ahogy a kisfiút kezelte.

“Emlékszem szót kértem tőle, és elmondtam neki, hogy ezzel a fiúval semmi baj sincs. Csak egy keze hiányzik, ettől még nem lett kevésbé ember – ezt mondtam neki.”

Örökbefogadó szülei végül csak idén vihették haza Kirillt. Azt mondják, a kisfiúnak óriási élmény volt találkozni nagypapájával, aki hasonlóan hozzá, jobb kéz nélkül él.

“Egy szempillantás alatt szoros kötelék alakult ki köztük. Olyan, amit csak ők ketten érthetnek meg.”