A kegyelem pillanata. Gábor Jenő

Ferdén bukfencezett az őszi napsütés a hálószobába.

Épp átbucskázott az ablakpárkányon az idő, megállt észrevétlen a perc, s végtelen hosszúra nyúlt.

…az ágyon heverő asszonyt alig takarta az áttetsző köpeny, a hangtalan lihegése egy sugarat rezegtetett a misztikus, kéjre feszülő csöndben, kitapogatta a laza hálóingből kacér hetykeséggel kibuggyanó mell ágaskodó bimbóját…

Ó, szájba venni – hajszol a mohó pillanat – a tökéletesen ívbe hajló asszonyi test tisztán, szűziesen kínálta magát…

Már ezért a pillanatért megérte a születés összes kínját megélni.

… a tökéletes egymásra találás…millió kilométer messzeségből egymást befogó űrhajóknál pontosabban navigált ösztön gyönyörködtet.

…óvatosan távolodom, de a kegyelempillanata nekem is megadatott..

Eddig jutottam a szerkesztéssel a képválasztással, amikor rám kérdezett a szerző, hogy megkaptam-e a legutolsó bejegyzését. Mondtam természetesen meg, és feltettem a barsonysexre.

Miért odatetted a szoptatásról szóló anyagomat? – kérdezte.
Ja, vagy úgy!- válaszoltam.
Akkor legközelebb kérlek közöld, hogy mi a célod vele, mert az én agyam már a szex srófjára jár.

Így most tessék ugyanaz a szöveg nem a kéjsóvár férfi, hanem egy újszülött szemével láttatva! :)

Persze sok különbség nincs, csak néhány év, és vágyaink személye, de az ösztöneink válnak tanult viselkedéssé.