Ismeretlen magyarok rovatunkban ma: a világhírű divatfotós, aki éveken át volt Frida Kahlo szeretője

Az 1892-ben, Szegeden született Muray Miklós tizenévesen egy budapesti képzőművészeti gimnáziumban tanult fényképészetet, fotósokszorosítást és litográfiát, tizenhét évesen pedig Németországba költözött, ahol egy müncheni főiskolán tanult, és három évig tanulmányozta a háromszíneljárást, mely három, különböző színű szűrőkkel (sárga, magenta, ciánkék) készített fotó egymásra helyezéséből színes képet alkotott. A fiatal művész itt tanulta meg a színszűrők készítését is, melyet karrierje során számtalan alkalommal hasznosított.

Néhány hónapnyi, az Ullstein kiadóvállalatnál töltött idő után, zsebében a nemzetközi fotósokszorosítói bizonyítvánnyal 1913-ban New Yorkba hajózott, ahol hamarosan – mindössze ötvenszavas angol szókincse ellenére – egy színes nyomdában gravírozóként kapott állást.

1920-ben Muray visszatért a fotográfiához, Greenwich Village-i otthonában megnyitotta fotóstúdióját, de annyira szegény volt, hogy kétszobás lakásában egy kivételével minden izzót kicsavart, ha épp nem dolgozott. Az épület ma egy étteremnek ad otthont:

A város divatlapjai hamar felfigyeltek rá: 1921-ben már a század meghatározó divatlapjától, az 1867-ben alapított Harper’s Bazaartól kapott megbízást. Munkáját látva a lap állandó fényképészévé vált, így feladhatta nyomdai állását, és minden idejét a fényképészetnek szentelhette. 1926-ban a Vanity Fair európai körútra küldte, melynek során többek közt elkészítette James Joyce, George Bernard Shaw és Claude Monet portréját is.

1930-ban egy európai tanulmányútján elsajátította a Carbro eljárást, a következő évben pedig az ő munkája volt a legelső színes reklámfotó, amely egy amerikai magazin hasábjain jelent meg.

1920 és 1940 közt több mint tízezer portrét készített Hollywood csillagairól – köztük Greta Garbóról, Fred Astaire-ről és Charlie Chaplinről, de divat-, színházi, reklámszakemberekről és politikusokról, valamint művészekről és írókról (H.G. Wells) készített portréfotói is híresek.

Képei a Vanity Fairben, a Vogue-ban, a New York Timesban, a TIME-ban, és más nívós lapok egész sorában jelentek meg, egy időben a színes fényképészet Amerika-szerte vezető tekintélyének számított. A negyvenes években befejezte a hírességek fotózását, kísérletezővé vált, próbálkozásaival pedig megteremtette a mai reklámfotó alapjait.

Kellemes karácsonyi ünnepeket… és boldog új évet!, 1936 – A képen jobbra a művész.

Magánéletéről keveset tudunk, de annyi biztos, hogy a mexikói festőnővel, a legendás Frida Kahlóval 1931-ben kezdődött viszonya nyolc éven át tartott, túlélve harmadik házasságát. 1939-ben szakítottak végleg, mivel Muray el akarta venni, de Frida csak szeretőként tekintett rá. Ettől függetlenül a festőnő 1954-es haláláig barátok maradtak, a fényképész pedig negyedszerre is megházasodott.

Frida Kahlo Én és a papagájaim című művével – a vászon jobb oldalán Muray Miklós, 1941

A fotós a sportban sem vallott szégyent: amerikai színekben része volt az 1928-as amszterdami és 1932-es, Los Angelesben rendezett olimpiák amerikai kardvívócsapatának, de ő nyerte az 1928-as, és 1929-es amerikai kardvívóbajnokságot is.

Vívófelszerelésben, 1928

Műgyűjtőként is ismert volt, főleg mexikói festményekből álló gyűjteménye közt több Frida Kahlo-alkotás is szerepel, köztük az ikonikus Önarckép tövises nyaklánccal (1940), melyet azért vásárolt meg, hogy pénzügyi nehézségekkel küzdő volt szeretőjét kirántsa a pénztelenségből.

Muray élete hátralévő részében is a sport szerelmese maradt: több, mint hatvan érmet gyűjtött vívásban, de az 1955-ös Pánamerikai játékokon, valamint az 1956-os melbourne-i olimpián is ő volt a vívó versenybírók vezetője, sőt a halál is kedvenc sportjának gyakorlása közben érte: 1965. november 2-án, a New York Athletic Clubban a páston kapott szívrohamot.

Majd fél évszázados karrierje olyan híres fotósok számára adott inspirációt, mint Irving Penn, Diane Arbus, vagy épp Annie Leibovitz.