Rossz hírűek. Barátságtalanabbak, mint a kutyák. Nem csóválják a farkukat. Öntörvényűek. És, ha mindez nem lenne elég, pontosan csak azt csinálják, amit akarnak. Ennek ellenére imádjuk a macskákat, és mindent megteszünk, hogy még többet megtudjunk róluk.
Így volt ezzel az érzéssel John Bradshaw is, aki az utóbbi harminc évét azzal töltötte, hogy macskákat és a viselkedésüket tanulmányozta, majd a tapasztalataiból könyvet írt Cat Sense címmel.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="433" width="650" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Kíváncsi mi jár a fejében?
Kép forrása: Thinkstock
Íme néhány, fontosabb tény, amit eddig biztosan nem tudott:
-
A macskák máshogy viselkednek, mint a kutyák, aminek egyetlen és legnyilvánvalóbb oka, hogy nem arra tenyésztették őket, hogy emberi társaságban létezzenek. Ha úgy tetszik, ők még mindig félig-meddig vadállatok, és az ösztöneiknek megfelelően viselkednek.
-
A macskák a gazdira nem emberként, hanem egy másik, kicsit nagyobb, ártalmatlan macskaként tekintenek.
-
Ennek is köszönhető, hogy a macskák pontosan úgy köszöntik gazdáikat, ahogy egy négylábú „havert” köszöntenének. A magasra tartott farok jelzi a szimpátiát.
-
A macskák azért jók fára mászásban, mert erős, előreálló karmaik vannak. És épp ez a sajátosságuk okozza, hogy lefelé már nehezebben tudnak közlekedni.