Amikor megjelenik az a bizonyos két csík, akkor az esetek többségében csak a boldogság van: apuka és anyuka a fellegekben, a családdal is madarat lehet fogatni. Az első pár napban szinte biztos, hogy senki nem gondol olyan gyakorlati dolgokra, hogy „Na de ki lesz az orvos?”
A jó nőgyógyász olyan, mint a jó fodrász: kincs. Vagyis kevés van belőle, és nehéz megtalálni, pláne egy olyan kismamának, aki az első SZTK-s élményei miatt, már a terhessége előtt se volt éppen lelkiismeretes nőgyógyászhoz járó. Orvos viszont kell, így aztán jöhet a keresgélés a megfelelő célszemély után, amiről a Luppa blognak köszönhetően tudhatunk meg többet:
“Úgy jött ki a lépés, hogy a férjem és én is ugyanazt a dokit néztük ki a neten, és mivel hiszek benne, hogy néhány dolog okkal történik, ezt jelnek tekintettem. Bemehettünk volna a kórházba is, de a fent leírtak miatt inkább a magánrendelés mellett döntöttem, úgy voltam vele, hogy itt talán kevésbé esem pánikba. Megérkezünk a rendelőbe, ahol már a váró hihetetlen nyugalmat árasztott, bár ez a nyugalom csak addig tart, amíg szemmagasságba nem kerül a tábla: “Vizsgálati díj:16.000Ft”. Huhh…Mivel tényleg igazán nagyon kezdők voltunk, az első gondolatom az volt, hogy biztos én járok ritkán hasonló helyen és egyébként is a kisvárosi árakkal kalkulálok, de bevallom, hogy 10-12 ezernél nem számítottam többre. Gyors fejszámolást végeztünk és abban maradtunk, hogyha egyébként minden mással elégedettek vagyunk, akkor valahogy megoldjuk havonta ezt az összeget.”
A blog szerzője ennek ellenére szimpatikusnak találta a dokit, és nem is gondolkodott a váltásban. Megbánta. Önnek is vannak ilyen tapasztalatai? Kíváncsi mi a történet folytatása, olvassa el a Luppa blogon.