Még egy szó az olimpiai formaruhákról

A magyar csapatot öltöztető Innoé az elmúlt egy évben kapott hideget és meleget is: Csergő Noémi, az egyik tervező összegez.

A Magyar Olimpiai Bizottság 2011 szeptemberében pályázatot írt ki. A magyar csapat öltözékének megtervezésére meghirdetett „versenyszámot” végül az Innoé nyerte. A győztes pályamunka „hivatalos entrée”-ja mégsem sikerült felhőtlenre: akkor és azóta is számos csípős kritikával illették a győzteseket. A Marie Claire blogjában most Csergő Noémi tervezővel megpróbálták összefoglalni a történteket.

A divatvilág szakemberei számos fórumon találkozhattak hónapokkal ezelőtt a MOB közbeszerzési pályázatával, amely kiterjedt a felvonuló- és formaruhák megtervezésére is. A felvonulóruhát az olimpiai játékok július 27-i londoni megnyitóján avatta fel a magyar csapat, a formaruhát pedig mindig hivatalos, ünnepélyes alkalmakkor viselték. Ahogyan sportversenyeken is meg-megkérdőjeleznek egy-egy teljesítményt időnként, úgy történt ez a nyertes tervezőpáros, Csergő Noémi és Mohári Kinga munkájával is. Az Innoé egyik tervezőjével, Csergő Noémivel az elmúlt hónapok eseményeiről és tapasztalatairól beszélgettünk.

A kritikus vélemények kiemelték, hogy az olimpiai formaruhák megtervezésére kiírt pályázatról túl kevesen értesültek. Ti hol, illetve hogyan találtatok rá erre a lehetőségre?

A pályázatról több csatornán keresztül is hallottunk. Az interneten sok honlapon belefutottam a hirdetésbe, míg Kinga a kerületi ingyenes újságban olvasta a felhívást, de a napi sajtóban is megjelent. A MOB nagyon sok csatornán keresztül terjesztette, úgyhogy elég gyenge kifogás egyesektől, hogy nem tudtak róla. A The Room magazin részére is elküldték a pályázati felhívást, hogy informálják a kortárs divattervezőket. A pályázaton az ismert tervezőktől a gyártókig vagy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjaiig nagyon sokan részt vettek. Tervezett például Zoób Kati és a The FOUR is. Ezzel csak szeretném érzékeltetni, milyen sokféle hazai dizájnert ihletett meg a felhívás – a 32 beadott pályázat gyakorlatilag lefedte a hazai divatipar egész skáláját.

Mi a véleményed a rivális kreációkról?

A hat, döntőbe jutott kollekciót ismerjük, a többi pályázatot nem láttuk. Ezek között több szép megoldás is volt. Úgy vettük észre azonban, hogy csak mi mertük ennyire elütő ízzel megközelíteni a tervezést. Egy fiatalosabb kollekció volt a miénken kívül, a többire inkább azt mondanám: konzervatívabb jellegű.

Miután megszületett a döntés, a támadó kritikák nagy nyilvánosságot kaptak.

Egyrészt az irigység miatt, másrészt Magyarország kicsi ország, és sok érdekösszefonódás van. Mi kívül állunk, nem tartozunk sehová, ezért könnyű volt ellenünk fordulni, és hadjáratot indítani. A médiában pedig a negatív hír bír igazi hírértékkel. Azért nem bizonytalanított el bennünket a negatív kritika, mert láttuk, hogy kik a fő hangadók, és milyen érdekek mozgatják őket. A döntést a szakmai zsűri javaslata alapján a MOB közgyűlése hozta meg, vagyis nagyon sok ember egyetértéseként született meg ez a határozat.

Ha kíváncsi arra, hogy meglepte-e a tervezőket a negatív fogadtatás, és mit szóltak ahhoz, hogy a magyarok bekerültek a legjobban öltözött olimpikonok közé, kattintson ide.