Andy Warhol alkotásainak mélysége ugyan ma már elveszett, a napról-napra harsányabb tömegkommunikációs eszközök sokkal durvább felületeket és híreket produkálnak. Ne legyünk azonban igazságtalanok, Andy nem véletlenül vált a XX. század jelképévé. Az ő élete, művészete a maga idejében és helyén valóságos vizuális és (anti)polgári forradalom, tabudöntögetés, a provokáció felsőfoka volt.
Mao szeme mindent lát
A szegeden kiállított hetven mű nem akar több lenni, mint ami, a látogató némi benyomást szerezhet a pop artról és Andy Warhol néhány emblematikusnak tartott vizuális gegjéről.
A pénzgyáros
Andrew Warhola a történelmi Magyarország területéről Amerikába emigrált Ondrej Warhola és Julia Zavacky 1909-ben kötött házasságából született 1928-ban Pittsburghben. 1949-ben New Yorkba költözött egy kommunába, és cipőreklámok készítéséből, kirakatok dekorálásából igyekezett megélni.
Első kiállítása 1952-ben volt, de a sikerre még tíz évet kellett várnia. A reklámszakember a dollárbankó, a Campbell-féle leveskonzerv és az idol Marilyn Monroe-ról készített munkáival dobbantott, lett az amerikai művészet fenegyereke. Az első sikerek után New Yorkban a keleti 47. utcában megnyitotta műtermét a Factoryt, ahol a tömegkultúra hullámaira felhasalva felszörfözte magát a legnagyobb csillagok közé.
Tömegesen készített szitanyomatai a kor emblémái lettek, a zseniális reklámszakember mindig jó érzékkel és jó időben találta meg a témát. Bármiben is látott fantáziát, a szinte már unalomig reprózott sorozatait csak úgy falta a nép. A „gyár” az underground legfontosabb helyszíne lett a New Yorki entellektüelek, transzvesztiták és homoszexuálisok kultikus találkozási pontja volt.
Halál és cirkusz
1968 júniusában a művész és filmrendező Andyre rálőtt az egyik filmjében is játszó színésznője, Valerie Solanas a „Society for Cutting up Men” alapító és mindezidáig egyetlen tagja. A súlyos sérülést szenvedett Warhol azonban felépült és később előszeretettel mutogatta a golyónyomokat testén. 1987-ben gyakorlatilag orvosi műhiba, nem megfelelő kórházi ápolás következtében halt meg.
Úgy temették el, ahogyan élt, a szertartás egy művészi akció volt: az arannyal díszített koporsóban Warhol fekete kasmíröltönyt, platina parókát és napszemüveget viselt. A sírnál a lelkész egy rövid imát mondott, majd szenteltvízzel meghintette a koporsót. A koporsó leeresztésekor a barátok magazinokat és egy Estée Lauder „Beautiful” parfümöt is tettek az idol mellé.
Üres celebség
A hazai közönség már láthatott egy jó kiállítást Andy Warholtól a kilencvenes évek elején a Műcsarnokban. Most a Reökben három osztrák gyűjtemény anyagából válogatott szitanyomatok engednek felületes benyomást szerezni egy színes, sokoldalú jelenségről. A kiállítás ötletgazdái nem befolyásolják a látogatót, a művek önmagukban, már-már öncélúan követik egymást.
A sorozatok – Marilyn Monroe-ról, az indiánokról, Maoról – azonban még így az életmű kontextusából kiemelve is hatnak. A rendezők szándéka bizonyára az volt, hogy a popkultúra pápájának munkáit használva kizárólag a celebség színes felszínét mutassák: tartalom nélkül.
Több százezres aláírás