Rendkívül sokoldalú szerző volt. Életművében
verseskötetek, esszék, emlékiratok és kritikák is megtalálhatók, de
prózai alkotásai révén vált igazán sikeressé és közismertté.
Pályakezdésére a New
Yorker folyóirat képviselte íráseszmény volt nagy hatással, melynek
jegyében Updike is az amerikai középrétegek átlagélete és a kisvárosi
lét banalitása felé fordult írásaiban. Ezt, a szociológusok
által később Middle-Americának keresztelt világot, az eseménytelen
kisvárosi középszerűséget mutatta be; köznapiságát és stílustalanságát
ruházta fel Updike is némi jelentőséggel és értékkel. A
rövidebb prózaformákban is kipróbálta magát, kritikusai szerint
tehetségének leginkább a novella műfaji keretei feleltek meg.
Pályakezdésének legfontosabb és talán a legjobb kisprózai alkotásait
tartalmazza az Ugyanaz a kapu (1959) és a Galambtollak (1962).
Az
igazi sikert a regényírás és elsősorban a Nyúl-sorozat hozta meg Updike
számára. A Nyúlcipő (1960) című regényében “mutatkozik be” a sorozat
főhőse, Harry Angstrom – középiskolai gúnynevén csak
Nyúl -, az amerikai átlagpolgár megtestesítője. Középiskolai
kosárlabdás sikerei után Nyúl a kiúttalan kisvárosi mindennapokba
süllyed, amit néha tudomásul vesz, néha pedig kitörési kísérletekkel
próbál kiszabadulni a sivár életforma börtönéből. Nyúl alakja különösen
foglalkoztatta Updike-ot, nagyjából évtizedes szünetekkel többször tért
vissza karakteréhez.
A
Nyúlketrecben (1971) Harry már harminchat éves és rádöbben arra, hogy
életét tönkretette felesége hűtlensége. A folytatásban (Nyúlháj, 1981)
Nyúl már középkorú és gazdag. A tetralógiát az
1990-ben napvilágot látott, Pulitzer-díjas Nyúlszív zárja. Az 1980-as
évek AIDS-szel fertőzött, hanyatló Amerikájában hanyatlik maga Nyúl is,
aki halála előtt csak “fekete űrt” lát maga körül. A
Nyúl-tetralógia az “átlag-Amerika” négy évtizedének krónikája. A négy
köteten felül Updike egy 182 oldalas novellát is szentelt hősének,
2001-ben pedig újabb kötet jelent meg: a Nyúlfark és más
történetek címet viselő folytatás a negyedik kötetben sírba küldött
Nyúlról, azaz Harry Angstromról szól, akinek emlékét ezúttal
törvénytelen leánya támasztja fel.
A
racionális és a misztikus világkép évezredes küzdelme is jelen van
Updike bizonyos írásaiban. A legtekintélyesebb amerikai irodalmi
kitüntetést, a National Book Award in Fiction-t kapta Updike A
kentaur (1963) című regényért, amely egy kisvárosi tanár
megpróbáltatásának krónikája mitológiai kerettörténetbe ágyazva. A
misztikum, a hagyományok és babonák világába vezeti olvasóját Az
eastwicki
boszorkányok, amelyből nagysikerű filmet is forgattak.
A
posztmodern hatására Updike megpróbálta közelíteni egyéni stílusát a
modern irodalmi stílus egynéhány vívmányához. Sajátosan posztmodern
jegyeket hordoz az Így látta Roger (1986) és az S (1989).
Utóbbiban Nathaniel Hawthorne A skarlát betű című 1850-ben megjelent
regényét veszi revízió alá. Az Isten velünk vonul (1996) című
többgenerációs családregényének egyik szereplője egy lelkész, akit a
korabeli természettudományos-ateista irodalom megingat hitében. Finom
paradoxon, hogy munkájának folytatására egyházának moderátora a
relativitás- és a kvantumelmélettel próbálja rábeszélni.
2006-ban
látott napvilágot nagy vitákat kiváltó regénye A terrorista címmel. Az
írót sokan bírálták, mert “megértéssel, majdnem szeretettel” ábrázolja
Ahmadot, az iszlám középiskolába járó diákot,
aki családi okok miatt a vallási fundamentalizmusba menekül és akit a
terroristák beszerveznek a Lincoln-alagút felrobbantására.
Updike
egyéni stílusa, rugalmassága és a másfajta irodalmi irányzatokra való
nyitottsága a XX. századi modern amerikai irodalom egyik legjelentősebb
elbeszélőjévé tette. Magyarul regényei olyan
fordítók tolmácsolásában olvashatók, mint Göncz Árpád, Réz Ádám, Katona Tamás.