Rátgéber: visszaadtam a tartozásom

Egy szóval hogyan jellemezné az Eb-selejtezős szereplést?

Szuper.

Az utolsó csoportalálkozón, Horvátországban 10 ponttal kellett nyerni, és a csapat teljesítette a célt, igaz, csak hosszabbításban. Miként élte ezt meg a kispad mellett?

Már 19 ponttal is vezetünk Eszéken, ugyanakkor tízre feljöttek a hazaiak, és ekkor már csak úgy nyolc perc volt hátra. Hiába rimánkodtunk a komisszárnak, hogy a játékvezetők fújják le a meccset, ez nem történt meg.
A találkozó folytatódott, és az egy-két pontos győzelemnek esetünkben semmi értelme sem lett volna, így nem volt más hátra: hosszabbításra játszottunk. A ráadásban ugyanis bőben lehet tíz ponttal nyerni. Éltek is a lehetőséggel a lányok.

Nem volt kockázatos a hosszabbításra bazírozni?

Dehogynem. Óriási volt a kockázata, de bejött.

Mindenki így tett volna, vagy ez egy tipikus Rátgéber-húzás volt?

Minden edző megtette volna. Ilyen esetben ez a normális, az egyetlen követhető taktika.

Kíváncsiak lennénk, mit érzett a lefújás után.

Nagyon boldog voltam. Kétségkívül ez eddigi edzői pályafutásom legnagyobb sikere, márpedig erre a sikerre szüksége volt a magyar kosárlabdának, és persze kellett nekem is.

Hiúsági okokból?

Inkább arról van szó, hogy méltatlan helyzetbe sodorták a sportágat, választ kellett kapni arra a kérdésre, hogy ez a korántsem rózsás állapot reális-e, kiderült, hogy nem az. Amikor előzőleg szövetségi kapitány voltam, Eb-n szerepelt a csapat, azóta viszont a televízióban néztük a kontinensbajnokságot, jóllehet, a helyemet átvevő Bencze Tamás rendelkezésére állt az összes játékos. Most pedig azzal indult az egész, hogy Bérestől Iványiig heten is lemondták a válogatottságot.

Éppen ezért úgy tűnt, lehetetlenre vállalkozik, miért vállalta el mégis a szövetségi kapitányi felkérést?

Olyan frekvencián voltam, hogy dolgoznom kellett, példát kellett mutatnom. Azt szerettem volna elérni, hogy Rátgéber László ne csak akkor legyen példaértékű, amikor a partvonal mellett ugrál, a bírókkal kiabál, vagy éppen Kiscsillag-számokat énekel, hanem akkor is, amikor a szakmai alázat kerül az előtérbe. Kennedy mondta egykor, nem azt kell kérdezni, hogy mit tehet érted a hazád, hanem inkább azt, hogy te mit tehetsz a hazádért.

– Mondhatjuk, hogy megetette, amit megkövetelt a haza, azzal, hogy 2003 után újra kivezette a csapatot az Eb-re?

Maradjunk annyiban: visszaadtam a tartozásom a hazának…
Az előző kapitányi időszakomban, az alatt a tíz év alatt folyamatosan támadtak, most kiderült, hibát követtek el.

Rátgéber mivel tud többet, mint a többi edző?

Nem tudok én többet. Talán az élet megtanított az alázatra, és persze az sem mellékes, hogy a sportban szerencsés vagyok.

^{Sikerkapitány (MTI)}

Visszatérve az Európa-bajnoki selejtezősorozathoz: a továbbjutással bravúrt hajtott végre a csapat. Mi volt a titka?

Először is, amikor munkába álltam, stabilizálni kellett a sportágat, új csapatot kellett építeni. Az együttes fele debütáns volt, ez egyébként nem jó, de ezzel együtt kellett élnünk. Úgy gondolom, végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottunk, sőt, meccsről meccsre jobban játszottunk.
Amúgy pedig nincs titok. Ha az nem, hogy a játékosok hittek bennem, mindenki tette a dolgát. Elárulok valamit. A női kosárlabdában egy gyengébb képességű, de motivált játékos többet ér, mint egy jobb képességű, ám rosszabb hozzáállású.

– Mikor érezte először, hogy a fiatal csapata ott lehet az Eb-n?

– Amikor a szlovákok és a franciák elleni vereség után a harmadik meccsen 59-46-ra nyertünk Romániában.

Akkor sem esett kétségbe, amikor Németh Bernadett, Honti Kata és Semsei Barbara kidőlt a sorból?

– Aggasztott, hogy napról napra gyengült az állományunk, de bizakodó is voltam, hiszen játékban folyamatosan erősödtünk.

A kontinenstornára való kijutás után úgy fogalmazott, mostantól pénzre lesz szükség. Mit értett ez alatt?

Csupán azt, hogy olyan feltételeket kell biztosítani a válogatottban a játékosoknak, amit a klubjaikban megkapnak. Gondolok itt a csapatot szállító buszra, mezre vagy a bemelegítő kenőcsre. Szóval javítani kell a körülményeket.

Milyen tervekkel vág neki a jövő nyári Eb-nek?

A lényeg, hogy ne legyünk utolsók, lehetőleg nyerjünk legalább egy mérkőzést. A jövő évi Európa-bajnokságnak egyébként meglátásom szerint az olimpiai felkészülést kell szolgálnia.