Várhatóan év végére zárulnak le a Kis-Balaton továbbfejlesztésével kapcsolatos előkészületek, a kész tervekkel pedig legkorábban jövőre lehet pályázni az európai uniós KEOP-forrásokra. A második ütem befejezésének jelenleg becsült költsége mintegy 7,5 milliárd forint. Sikeres pályázat esetén a beruházás várhatóan négy évet vesz igénybe, vagyis legkorábban 2012-re fejeződhet be a Kis-Balaton teljes helyreállítása – mondta Szimandel Dezső, a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője.
Vizes hetek a figyelőneten
Vizes hetek sorozatunkban bemutatjuk vizeink állapotát, a rájuk leselkedő veszélyeket, tervezzük jövőjüket. Megmutatjuk, milyen gasztronómiai, természeti csodáknak adnak otthont, hogyan illeszkednek hazánk gazdasági és üzleti életébe, válogatunk a vízhez köthető szabadidős és kulturális tevékenységekből, de sorra vesszük a köréjük font legendákat, hiedelmeket is. Elsőként a Dunáról, majd a Balatonról írunk, utána a Tisza és a hazai gyógyvizek kerülnek sorra.
Az immár több mint húsz éve tartó projekt célja eredetileg még „csak” a Zalán keresztül a Balatonba jutó víz minőségének javítása volt, időközben azonban a természetvédelmi szempontok is egyre nagyobb teret kaptak. Mivel a Balaton mintegy 5000 négyzetkilométer kiterjedésű vízgyűjtőjének több mint felét (2600 négyzetkilométert) a Zala vízgyűjtője jelenti, a Balatonba érkező szennyezőanyag és hordalék nagy része e folyón keresztül érkezik a tóba.
KÉPGALÉRIA!
A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) funkciója, hogy közvetlenül a Keszthelyi-öbölbe jutó és ott erőteljes eutrofizációt előidéző terhelést „előrébb hozza”, vagyis a tápanyag és az üledék lerakódása ne a tóban, hanem a Kis-Balatonban menjen végbe. Ez a vízvédelmi rendszer tulajdonképpen a 19. században még létező, természetes vízszűrőként működő Kis-Balaton rendszerbe állítását jelenti.
Egykor még a tó része volt
A Kis-Balaton a 18. század végéig a Balaton szerves része volt, olyannyira, hogy maga a megkülönböztető elnevezés is csupán a 19. század első felében jelent meg. Először egy 1833-ban készült térképen nevezték Kis-Balatonnak a Fenékpuszta és Balatonhídvég közötti vizet. Ennek oka valószínűleg az, hogy ekkor már a terület jellege jelentősen eltért a Balaton többi részére jellemző vízrajzi viszonyoktól. A 19. század közepén zajló vízszabályozási munkálatok megpecsételték a Kis-Balaton sorsát.
A Sió-zsilip megépülése és a Zala árvédelmi töltései miatt megindult a terület gyors ütemű szárazodása. Tovább gyorsították e folyamatot a területen végzett talajvíz-elvezetési munkálatok, ugyanis az egykori öblöt mezőgazdasági területté kívánták alakítani. Mivel ezek a kísérletek nem sok sikerrel jártak, és a Balaton romló vízminősége egyre növekvő problémát okozott, az 1970-es években megkezdődtek a Kis-Balaton helyreállításával kapcsolatos tervezőmunkálatok.
A vízvédelem mellett előtérbe került a természetvédelem
A korabeli tervek két ütemben kívánták megvalósítani a Kis-Balaton helyreállítását, és kizárólag a vízminőségvédelmi-funkciót tartották szem előtt. A lényeg az volt, hogy a Zala folyó vizét két mesterségesen kialakított tavon vezessék át, ahol a növényzet segítségével megtörténne a szerves anyag kiszűrése és a hordalék lerakódása. Az első ütem – a 18 négyzetkilométer kiterjedésű Hídvégi-tó – négy év alatt készült el: 1985-ben adták át.
A második ütem, vagyis a Fenéki-tó kiépítése még ugyanabban az évben megkezdődött, de pénzhiány miatt nagyon lassan haladtak a kivitelezéssel. Az eredetileg tervezett 54 négyzetkilométeres területnek mostanáig csak a töredékén, az úgynevezett ingólápon történt meg az átalakítás, illetve az elöntés.
Időközben a Hídvégi-tó üzemeltetése során sok tapasztalat gyűlt össze, és szerencsére a természetvédelmi szempont is egyre inkább előtérbe került. Mindezek tükrében, 1996-ban egy kormányrendelet a II. ütem felülvizsgálatáról döntött. A szakbizottság megállapította, hogy a Fenéki-tó megépítésére feltétlenül szükség van, de az eredetihez képest jelentős módosításokkal. Míg korábban állandó vízszintű mesterséges vízviszonyokat kívántak létrehozni, az új tervek szerint már a Zala vízjárásához igazodó üzemeltetést kell kialakítani, amely a változó vízborítottsággal természetközelibb viszonyokat teremt – magyarázza a Kis-Balaton felújításának kálváriáját a szakember. Jelenleg ugyanis az állandóan magasan tartott vízszint nem kedvez a változatos növényvilág kialakulásának, a sekélyvizű, tocsogókat kedvelő élővilág megjelenésének.
A természetvédelmi szempont felértékelődése nem alaptalan, hiszen a Kis-Balaton 1979 óta ramsari terület. Kiemelt vizes élőhely címét a területen található gazdag növény- és állatvilágnak köszönheti. A nyílt vízi, valamint a mocsaras, nádasos területen vonulási idényben több tízezer madár is megfordul.
—-Évek óta kiváló a Balaton vízminősége—-
Az új tervek szerint a II. ütemben eddig elkészült Ingói-bereknél a mintegy hét kilométer hosszú Zalavár felőli töltést „megszaggatnák”. Ezzel lehetővé válna, hogy a víz a töltés mögötti területre is kijusson, és természetes, változatos part menti ökoszisztéma alakuljon ki. Jelenleg ugyanis a meredek part miatt erre nincs lehetőség.
A terelőgátak segítségével a víz 90 napig maradna a Fenéki-tóban, s ez a Hídvégi-tóban „eltöltött” 30 nap után elegendő időt jelent ahhoz, hogy a szerves anyag és a hordalék kiváljon. Szimandel Dezső hangsúlyozta, hogy a jövőbeni beruházás másik sarkalatos pontja, hogy amennyiben a Zalán jó minőségű víz érkezik, lehetővé válik, hogy a folyó vizét ne az amúgy is terhelt Kis-Balatonba, hanem közvetlenül a Balatonba vezessék.
Forrás: MTI
A Balaton vízminősége már évek óta kiváló, de ez nemcsak a Kis-Balatonnak köszönhető, hanem az egész Balaton-vízgyűjtőn végrehajtott csatornázási, szennyvízelvezetési intézkedéseknek, beruházásoknak. Magának a Kis-Balatonnak a szerepét jól jelzik az 1970-es évek közepe óta zajló mérések. Míg a vízrendszer működése előtt évente mintegy 8300 tonna lebegő anyag jutott a Zalával a Balatonba, 1985 – vagyis az első ütem megépülése – után ez az érték már csak 3400 tonna volt. Ehhez hasonlóan a tóba jutó összes foszfor és a nitrát mennyisége is felére csökkent a vízvédelmi rendszer üzembe lépése után.
Megújul az interaktív bemutatóház
A térségben a közelmúltban jelentős turisztikai fejlesztés indult meg. Májusban adták át a Kis-Balatont bemutató háztól a Hídvégi-tó vízszintszabályozó műtárgyáig vezető négy kilométeres kerékpárutat. Ez része annak az összesen 250 millió forintos Regionális Operatív Program keretében megvalósuló turisztikai fejlesztésnek, melynek keretében már korábban megújult a Kányavári-szigetre vezető különleges szerkezetű fahíd. Mivel a hidat, annak egyedi szerkezete miatt, nem lehetett akadálymentessé tenni, a híd mellett ősztől kompjárat üzemel a kerekes székkel, babakocsival érkező turisták számára. A híd lábánál lévő parkolóban vizesblokkot alakítottak ki.
Július közepén pedig újra megnyitja kapuit a megújult Kis-Balaton Ház. Az interaktív kiállításon többek között lehetőség nyílik webkamerákon keresztül megfigyelni a térség madarait. Két webkamerát a vízimadarak által gyakran látogatott helyekre tettek ki a szakemberek, a harmadik kamerán keresztül pedig egy olyan homokfalat tarthatnak szemmel az érdeklődők, ahol több száz partifecske fészkel.
A Kis-Balaton fokozottan védett terület, vagyis a nagyközönség csak a Kányavári-szigetet látogathatja szabadon. Akik a szigeten kívül más területre is szeretnének ellátogatni, azoknak csak a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatóságnál vagy a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnál külön igényelt szakvezetéses buszos túrák keretében van lehetőségük erre.
Folyóinkról és tavainkról még többet a FigyelőNet Vizes Hetek aloldalán olvashat.