Félreértés ne essék, a Zamárdin megrendezett fesztivállal nincs semmi gond, közel 9000 ezer forintért egy Goldfrapp, egy Quimby, egy Massive Attack és egy Koop koncertet kapni több, mint jó ár-érték arány. A fényezést azonban itt sem kell bevenni. A Balaton Soundot tavaly ugyanis úgy hirdették meg, mint a trendkövető fiatalok prémiumfesztiválját. A prémium színvonalból azonban keveset lehet érzékelni.
fesztiválkörkép az FN-en
Tudjon meg mindent a nagyobb magyar és európai fesztiválokról itt.
Ha a VOLT fesztivált nézzük, akkor persze messze jobb a helyzet, a Sziget színvonalát azonban alulmúlja. Ezt leginkább az mutatja, hogy hajnali egykor, amikor éhségünket próbáltuk enyhíteni, nem sikerült olyan helyet találni, ahol nem jelzett a nagy piros felkiáltójel, hogy itt bizony semmiképp nem szabad enni.
Képgaléria
A külső jelek alapján a legkevésbé irritáló helyen a Katlan Tóni névre keresztelt étkezőhelyen 2000 forintért egy szelet sült csirkemellet és egy szál kolbászt (köret nélkül) vettünk, amely igen messze áll a prémiumminőségtől. A sült kolbásznál senki nem mondta, hogy csípős, amikor pedig ezt szóvá tettük, akkor szinte a sunyiba küldtek el.
A csirkemell kakukkfüves jércemellként volt futtatva, de valaki szólhatna a szakácsnak, hogy a kakukkfű egy fűszer, és nem panír. Szinte biztosra lehet venni, hogy a nagy serpenyőben készülő kajákat a világon senki nem kóstolja meg, csak a vendég, de neki akkor már késő. Ezzel az erővel adhattak volna egy marék áztatott kakukkfüvet is. A Szigeten legalább lehet némi tisztességes étel kapni, ha az esetleg csak mexikói büfékaja, vagy csemegekukorica is. Az első lelkiismeretes étellel másnap reggel a helyi CBA-ban találkoztunk, ahol úgy pörögtek és szolgáltak ki, ahogy azt egy prémiumhelyen illik.
Ha lehámozzuk a marketinghéjat a Balaton Soundról, akkor a rendezvény teljesen rendben van. Nem elviselhetetlen a tömeg, van elég vécé, nem kell túl sokáig sorba állni, ha a kajától eltekintünk, akkor a minőséggel is minden rendben van, és hát tényleg lehet bulizni jó koncerteken (hallottunk persze olyat is, hogy 40 percet vártak két sörre a nagyszínpadnál). Az már más kérdés, hogy vajon jó döntés volt-e pénteken délután hatra tenni a Goldfrapp koncertet.
Képgaléria
A FigyelőNet kulturkülönítménye ugyanis délután négykor indult Budapestről, hogy pont odaérjen a koncertre, de több mint négy óráig araszolt negyvennel az M7-esen. Ennek megfelelően A Goldfrapp úgy ahogy van lemaradt, és a becsekkolás és sátorállítás után is mindössze a Quimby vége, a Massive Attack és a Koop maradt kulturális táplálékként.
A Quimby belekóstolásból kiderült, hogy nagyon jó lehetett a koncert. A VOLT-os csendes (szinte csendes-ülős) koncerthez képest itt a lemenő nap fényében úgy szólt a zenekar, ahogy kellett. A trombita szinte hasította a levegőt, Kiss Tibinek pedig minden szavát lehetett érteni. A még szellős sorok között táncoló közönség pedig jókat szórakozhatott Liviusz számközi dumáin. Úgy látszik, hogy a fesztivál közönsége hozzánk hasonlóan ugyancsak lemaradt a Balaton Sound elejéről.
Képgaléria
A tömeg a Massive Atackre érkezett meg. A brit csapat olyan show-t adott, amiért magában megérte a belépőjegy. A trip hop alapjait letevő bristoli zenekar a koncerten végigjátszotta a legnagyobb slágereket. Itt látszott, hogy semmi gond nincs a hangerővel. A háttérben pedig igencsak jól mutatott a mátrixtábla, ahol olykor szövegek jelentek meg, olykor pedig fel-felvillantak a pixelek, mint effektek.
A közönség, amint felismerte az Inertia Creeps vagy a Teardrop első akkordjait, hangosan sikított, amiért aztán meg is kapták, amit vártak. Súlyos basszusokat, éteri vokálokat, és a szokott súlyos Massive-hangulatot. Egyedül a ráadásként nyomott Karma Coma volt súlytalan a lemezhez képest. Ez azonban Tricky nélkül nem is csoda. Ő ma már messze külön koncertet érdemelne.
Az est meglepetése a Koop koncertje volt, akiknek úgy látszik bejött Magyarország, mert az A38-as koncert után most ismét megmozgatták a közönséget. A elektronikus jazzt játszó svéd csapat igencsak távol került a skandináv hűvös mentalitástól, és igazi forró latin zenét hozott a Balaton partjára. A leginkább fiatal lányokból álló közönséget az atlétás bőgős, a gyerekarcú gitáros, és a többiek teljesen ellazították, így a Massive depressziv világa után mindenki pozitív életszemlélettel folytathatta a fesztivált.
Képgaléria
A Koop után még bulizhatnánk egy jót, de nem igazán találunk az ízlésünknek megfelelő zenét, így elindulunk kifelé, ahol találkozunk a marketing igazi csúcspéldányával. Az italt úgy hívják, hogy Fény, és gyakorlatilag azt jelent, hogy egy feles Finlandia-vodkát szódaszifonból nyomnak rá némi málnaszörpre. Itt ugyancsak érdemes elgondolkozni, hogy érdemes ezért a bohóckodásért ezer forintot fizetni. A válaszunk: nem. Kipróbáltuk, semmi értelme.