Sokadik könyvével lépett piacra, amelyben a földi élet veszélyeztetésére hívja fel a figyelmet. Nem érzi úgy, hogy modernkori próféta, aki mondja mondja a magáét, de valahogy senki nem hallja meg? Pokoli klímát emleget, s az emberiség harmadának kipusztulását. Nem túl sötét a kép, amit fest?
A pokoli klíma egyáltalán nem science fiction, az utóbbi években az oroszok úgy ünnepelték a Vörös téren a szilvesztert, hogy nyoma sem volt a hónak, januárban New Yorkban ingujjban sétálgattak az emberek, Grönland közepét pedig akkora kiolvadt víztömeg foglalja el, mint az USA-beli Nagy-tavak együttvéve. Számos öngerjesztő folyamat kicsúszott az emberiség kezéből.
Sokan kongatják emiatt a vészharangokat…
Nem vagyok egyedül. Három hete San Franciscóban Ophrah Winfrey sztárműsorvezető vendégei a fenntartható fejlődéssel foglalkozó tudósok voltak, s a nézőszám rekordot döntött, több mint 7 millióan nézték.
A kimagasló érdeklődés nem inkább a sztárműsorvezetőnek szólt?
Nem. Az ökológiai egyensúly felborulása nem szenzációhajhász téma, nincs benne szex, pénz vagy krimi, éppen ezért figyelemre méltó, hogy mégis ilyen érdeklődést vált ki. Az érzékenység egyre nő a világban, s ez pozitív jel. Mind többen akarnak úgy élni, hogy közben ne szennyezzék, rombolják a környezetet, ennek hatása pedig az üzleti világban is kezd megmutatkozni.
Ha továbbra is változatlan mennyiségű szén-dioxidot juttat az ipar a légkörbe, az északi jég olvadása eléri azt a pontot, ami a Grönlandi megolvadt víztömeg áttöréséhez vezet, s hónapokon belül megváltoztatja az észak-atlanti vízfolyamatokat. Angliának és Hollandiának hasonló lesz a klímája, mint Labradornak, s egész Észak-Európa eljegesedik. Közel állunk a katasztrófához, de csak legyintünk, hogy Grönland túl messze van…
A Földért érzett felelős gondolkodás mikor győzhet a profitérdekek felett?
Az üzleti világ a piacban bízik, a jelenre figyel. Az Economist nemrégiben kiadott különszáma arra figyelmeztet: „doing well, and doing good!”, azaz csináljuk jól és jót. A kettő nem ellentéte egymásnak. Lehetünk úgy is sikeresek, hogy közben nem tesszük tönkre a Földet.
A gazdasági vezetők körében egyelőre nem prioritás a környezettudatos fejlesztés, mert drágák a környezetkímélő eljárások. Mit gondol, katasztrófának kell bekövetkeznie ahhoz, hogy tömegesen alkalmazzák?
Az biztos, hogy kapunk pofont, a kérdés az, hogy mennyit? Kiszámították, hogy egész Európa energiaszükségletét fedezni lehetne abból, ha a Szahara fél százalékára napkollektorokat helyeznének el. Össze kellene fognia az európai szolgáltatóknak és egyetlen hálózatba tömörülniük, de erre nem hajlandók. Itt jönnek be a nemzeti érdekek, a globális érdekek és a vállalati érdekek. Az éghajlati katasztrófák miatt a Föld nem lesz képes eltartani 6,5 milliárd embert, a legpesszimistább scenárió szerint 2,5 milliárd ember hal meg éhínség, háborúk és betegség következtében.
Másokkal együtt bízom abban, hogy elindul egy ébredési folyamat, kialakul a planetáris etika, s világszerte változik a piaci kereslet. Olyan árukat és szolgáltatásokat keresnek majd, amelyek előállítása során nem rongálják a természetet. Ez az értékrend pedig végiggyűrűzik a társadalmon, s a politikusoktól is elvárják, hogy ezt az értékrendet képviseljék.
László Ervin
László Ervin zongoraművész, filozófus 1932-ben született Budapesten. Tudományos pályafutása a hatvanas évek elején kezdődött. 1961 és 1966 között a koncertek mellett a Friburgi Egyetem Kelet-európai Kutatási Intézetnek tudományos munkatársaként dolgozott. 1966-ban a Yale Egyetem Filozófiai Karának meghívására visszatért az USA-ba. 1967-ben az Indiana Egyetemen vendégtanárként zenét és esztétikát, az Akron Egyetemen filozófiai tanszékén tanított. 1969-ben New York Állam Egyetemének filozófia tanára volt. 1984-től olaszországi házában, saját elméletei kidolgozásával foglalkozott a természet és társadalom egységességével kapcsolatban. A nyolcvanas években globális problémákról és saját elméleteiről publikált.
László Ervin tagja a Római Klubnak, a Nemzeti Tudományos Akadémiának és a Művészeti és Tudományos Világakadémiának. 1996-ban az Európai Evolúciós Ügyvezetés és Felsőfokú Tudományok Akadémiájának rektora, az Európai Kulturális Hatásokat Kutató Társulás főtitkára, az UNESCO főigazgatójának tanácsadója és ő alapította a Budapest Klubbot.
Forrás: wikipedia.hu