Kétesélyes divat

A fejlett pénzügyi kultúrájú országokban a hazardírozás jellemzően az igazán tehetősek kiváltsága. Az átlagosnál jóval magasabb kockázatot azok a kisbefektetők és banki ügyfelek szokták vállalni, akik akár el is bukhatják vagyonuk kockára tett szeletét. A hazai tapasztalatok ezzel szemben azt mutatják, hogy a magyar logika sokszor megfordul: a csábító hozamokkal kecsegtető, de tetemes kockázatú pénzügyi termékeket mintha tipikusan a kispénzű, ám mohó ügyfeleknek találták volna ki.

Elég csak visszagondolni a Baumag-féle piramisjátékra, amely előbb-utóbb akkor is bukásra lett volna ítélve, ha történetesen becsületesen próbálják meg fialtatni a szövetkezeti tagok pénzét. A konstrukció ugyanis önmagában komoly kockázatokat hordozott.

A közelmúlt pénzügyi innovációi között is találunk több olyat, amellyel szemben nem ártana a fokozott óvatosság. Az elmúlt évek slágertermékei például azok az ázsiai részvényalapok, amelyeket az úgynevezett unit-linked (befektetési egységekhez kötött) életbiztosítások mellé kínál gyakorlatilag a teljes hazai biztosítási szektor. Ezeket sokszor anélkül veszik meg tömegesen az ügyfelek, hogy tisztában lennének az ázsiai tőzsdék sajátosságaival, a piacok volatilitásával, a részvények esetleges túlárazottságával vagy az életbiztosítási szerződésből fakadó kötöttségekkel.

Az effajta kockázatokra több tízezer hazai kisbefektető hányt eddig fittyet, mint ahogy egyre többen ugranak bele a jenalapú lakáshitelekbe is, amelyek az extra rizikójú kategória legfrissebb „találmányának” tekinthetők a magyar pia¬con. Az értékesítési tapasztalatok alapján a jenhitel sikertörténet lehet, de hosszú távon számos aggályt vetítenek előre a szakemberek.

Csalfa csáberő
Kockázatok ide vagy oda, a jenalapú lakáshitel tényleg sokkal olcsóbb minden másnál, még a svájci frankos ajánlatokat is bőven lekörözi. „Hülye lennék, ha nem ezt választanám, amikor tízezer forinttal kevesebbet kell törlesztenem” – indokolta döntését lapunknak a K&H Bank egy friss ügyfele, aki elmondása szerint alaposan felmérte a piaci ajánlatokat, és megszívlelte a kockázatra vonatkozó intelmeket is.

Jelenleg két nagy kereskedelmi bank kínál jenalapú lakáshitelt, és mindkét esetben elmondható, hogy a THM például fele-harmada a forintos ajánlatokénak, de az árérzékeny fogyasztók eddigi favoritjának számító svájci frankos konstrukcióknál is számottevően kedvezőbb, miközben a törlesztési terhek is enyhébbek. Egyelőre. Az óvatosságra intő elemzések szerint ez könnyen megváltozhat, amennyiben a hitelterheket alapvetően befolyásoló japán kamatszint emelkedik, vagy a japán jen erősödik a forinthoz képest.

Pillanatnyilag ugyanis nem nehéz mindent vivő jenes hitelajánlatokkal megjelenni. A távol-keleti ország jegybanki alapkamata 0,5 százalékos, és ezzel a világon a legalacsonyabb. (Hosszú éveken át egyébként nullaszázalékos volt, majd 2006 nyarán 25 bázispontos „történelmi” emelésre került sor, amit 2007 februárjában újabb negyed százalékpontos monetáris szigorítás követett.)

A banki szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy ha Japán jegybankja hozzányúl az alapkamathoz, akkor szinte kizárólag felfelé mozdíthatja el, ez pedig a magyar jenadósok pénztárcáját is fenyegeti. Fél százalékpontos kamatemelés – változatlan árfolyamok mellett – legalább 3 százalékkal drágítja a havi törlesztést, és ez csak a kisebbik probléma.

Mint minden devizahitel esetében, a kamatkockázat mellett az árfolyamkockázattal is számolni kell, a jenhiteleknél pedig ez a szokottnál is kényesebb kérdés. A japán deviza ugyanis általában lényegesen erősebben ingadozik a forinttal szemben, mint akár a svájci frank, akár az euró, a havi hitelterhek tehát több ezer forintos hirtelen ugrásokra is képesek. Amennyiben az árfolyam 10 százalékot erősödik a forinthoz képest, akkor durván ugyanennyivel nő a havi részlet is, márpedig ilyesmire az elmúlt években nem¬egyszer volt példa.

Az euró forinttal szembeni ingadozása csak kivételes esetben haladja meg az évi 10 százalékot, a jennél azonban ennek a duplája sem szokatlan.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) számításai szerint a jen napi árfolyamának hétéves idősoron számolt szórása 16,4 százalékos volt, ez több mint négyszerese az euró (3,5 százalék) vagy akár a svájci frank (3,9 százalék) szórásának.
Ezt a jegybank szakemberei egyrészt azzal magyarázzák, hogy a japán és a magyar, illetve úgy általában az európai gazdaság egymástól függetlenül mozog, másrészt erősítik az árfolyam ingadozásait a tőkepiacok globális spekulánsai. Japán és bizonyos fejlődő országok (ilyen szempontból Magyarország is ide tartozik) kamatkörnyezete ugyanis ideális terepet nyújt a „carry trade” ügyletekhez, amelyek során a befektetők alacsony kamatra felvett (főként jen-) hiteleiket más devizára váltva magas kamatozású (például forint-) eszközökbe fektetik. Ha viszont e spekulánsok tömegesen elkezdik visszafizetni kölcsöneiket, akkor a jen hirtelen és drasztikusan erősödhet.

Figyel a felügyelet
Vannak természetesen olyan periódusok, amikor a hazai adósoknak nem is annyira a jen, hanem inkább a svájci frank miatt főhet a fejük (lásd a grafikonon is ábrázolt 2007. október és 2008. április közötti időszakot, amikor is a forint 8 százalékot gyengült a svájci frankkal, és csak 6,5 százalékot a japán jennel szemben, miközben 3 százalékos gyengülést mutatott az euró ellenében). A pénzügyi rendszer őrei hosszú távon mégis a jenalapú hitelektől óvják a magyar bankokat és ügyfeleiket.

Olyannyira, hogy az MNB-t és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét (PSZÁF) februárban közös közleményre késztette az OTP és a K&H kezdeti látványos sikere a jenhitelek piacán, mert úgy ítélték meg: a bankok mohósága akár a pénzügyi stabilitást is veszélyeztetheti. A közlemény szerint előfordulhat, hogy feltűnően olcsó hiteleit az OTP és a K&H olyanoknak is megadja, akik valójában nem hitelképesek. Ezért a kockázatok mérséklése érdekében a felügyelet azt is kilátásba helyezte, hogy emelni fogja a bankokra vonatkozó többlettőke-követelményeket. Az érintett bankok ugyanakkor tagadják, hogy túlzott profitéhségtől vezérelve extra kockázatot vállalnának. Állítják viszont, hogy hitelezési gyakorlatuk kellően szigorú.

Az ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a jenhitel nagyon népszerű: a K&H-nál a termék tavaly novemberi bevezetése óta az újonnan igényelt jelzáloghiteleken belül április elején 3,8 százalékot képviseltek a jenhitelek, a tavaly szeptemberben elsőként erre a piacra lépő OTP esetében pedig közel 30 százalékot. Ez már a hazai bankszektor teljes lakossági hitelállományán belül is néhány százalékban mérhető, ami a jenhitelek néhány hónapos „pályafutásának” ismeretében meglepően magas. Európában az efféle kölcsönök részaránya az 1 százalékot sem éri el, sőt bizonyos országokban be is tiltották folyósításukat.

Terjed tovább
Az olcsó hitel tehát nálunk gyorsan terjed, és népszerűségét látva könnyen lehet, hogy az első két fecskének több követője is akad. A FigyelőTrend megkeresett nagy hazai bankokat, közülük a CIB, a Budapest Bank, az MKB Bank és az UniCredit egyértelműen elhatárolta magát a jenhitelektől, mondván, a jen ingadozása oly mértékű, hogy komolyan kockáztathatja az ügyfelek fizetőképességét. Az Erste sem határozott igent, sem nemet nem mondott a kérdésre, ehelyett homályosan úgy fogalmaztak, hogy folyamatosan figyelik a piaci igényeket, és ennek megfelelően alakítják a termékpalettát. A Raiffeisennél pedig sejtelmesen csak annyit közöltek, hogy a jövőbeni tervekről nem nyilatkoznak.

A többségi „nem” ellenére Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke attól tart, hogy az erős lakossági versenyben lesznek más bankok is, amelyek beállnak a sorba, ezért az ügyfeleknek különösen résen kell lenniük. Egyvalamiben biztos lehet mindenki – húzta alá Erdei Tamás –, mégpedig abban, hogy a bankok levédik magukat, vagyis az átlagosnál jóval magasabb kockázatokat kizárólag az ügyfelek futják. Csak remélni lehet, hogy ezzel tisztában is vannak.