A WBC világbajnoki címmérkőzésen a fiatal amerikai Chad Dawson kockáztatta övét az örökifjú jamaikai Glen Johnson ellen. Dawson az összecsapást gyors kezeivel, távolról próbálta meg irányítani, és az ütésekbe keményen beleállva fogadta Johnsont. Így a mérkőzés igen látványos ütésváltásokkal telt, amelyek során mind a két ökölvívó igyekezett testre is sok találatot bevinni. A 3. menet végig a címvédő némileg fölényben bokszolt, de Johnson egy jobbhoroggal megrendítette ellenfelét, majd a menet legvégén Dawson megint bajba került.
Johnson innentől kezdve remekül dolgozott, de a címvédő igyekezett megállítani, és egyre többször vállalta fel a nyílt összecsapást. Egy idő után úgy tűnt, hogy Dawson már nem csak megállítani akarja ellenfelét, hanem nyílt küzdelemben térdre kényszeríteni, ugyanis később egész egyszerűen feladta a sikeresebbnek tűnő elmozgásos taktikáját, és leállt verekedni. Persze a világbajnok edzője nem sokáig hagyta, hogy Dawson folytassa az öngyilkos taktikát, az öklözőt lábon több mozgásra ösztökélték, így visszatért az összecsapás első két menetét jellemző koreográfia, amelyet némi futkosás fűszerezett.
Chad Dawson csak megvédte a címét (Getty)
A 10. felvonás utolsó percében Johnson kőkemény jobbhorga ismét betalált, ami megrendítette a címvédőt, aki csak üggyel-bajjal talált fogást ellenfelén, hogy szusszanjon egyet, majd valahogy kihúzta a menet végét jelző gongig. A következő menetben úgy látszott, Dawsont cserbenhagyta a lába, így megint jó kis verekedés alakult ki a két ökölvívó között, majd az utolsó etapon ismét a címvédő elmozgásos taktikája dominált.
A végén egyértelmű volt, hogy egy végletekig szoros és látványos összecsapást bokszolt a két ökölvívó, de a pontozók némi meglepetésre, sima, egyhangú Chad Dawson (26-0-0) sikert hoztak ki. Mindhárom pontozónál 116-112 volt az ítélet.
Tarver alaposan elverte Woodsot
A másik félnehézsúlyú világbajnoki címmérkőzés – amelynek tétje Clinton Woods (41-4-1) rangos IBF öve mellett a kevésbé jelentős, éppen Antonio Tarver (27-4) által birtokolt IBO cím volt – nem hozott túlságosan látványos összecsapást.
Tarver hajlott korához (már 39 esztendős!) frissen, és összpontosítva lépett kötelek közé, és végig nagy taktikai fegyelemmel dolgozott. Az amerikai bunyós Dawsonhoz hasonlóan ő is elmozgásos taktikát választott, de honfitársával ellentétben kevesebb kockázatot kellett vállalnia, mivel pontos és precíz ütéseit, szélvészgyors kombinációk váltották.
Tarver végig uralta a mérkőzést, csak a 7. menet közepén – egy testütés következtében – voltak gondjai. A brit Woods ugyan becsülettel ment előre, de leginkább a pofonért, így elég bizonytalanul mozgott. Tarver fölényére jellemző, hogy a 12. menetben ő kezdte üldözni Woodsot. Mondani sem kell, hogy még ezt is hatékonyabban tette, mint a 11 meneten át ezzel próbálkozó brit. A meccs után egyértelmű volt a trónfosztás, de kihirdetett eredmény (116-112, 117-111 és 119-109) itt sem tükrözte a látottakat. Tarver győzelme ugyanis sima volt.
Antonio Tarver nagyszerűen bokszolt (Getty)
A gála után felmerült, hogy a két nyertes legközelebb egymás ellen bokszoljon, de ehhez a WBC hozzájárulása is kell, hiszen a jövő héten, Bukarestben WBC interim összecsapás lesz Adrian Diaconu és Chris Henry között.
Cotto és Margarito győzelme; a Vipera is Mart
Két váltósúlyú mérkőzést is rendeztek szombaton az Atlantic Citybeli Boardwalk Hallban: A WBA-bajnok Miguel Cotto megállította Alfonso Gomezt, Antonio Margarito pedig ismét legyőzte Kermit Cintront, elhódítva ezzel az IBF trófeáját. Győrben az IBO nagyváltósúlyú világbajnoka, Kovács Attila simán verte a hosszú hosszú kihagyást követően visszatérő Kovács Istvánt, aki a harmadik menet közepéig bírta.