Egyetlen hermelint sem sikerült az élve fogó csapdákkal befogni, de még a nyomát sem tudtuk bizonyítani – mondja Veprik Róbert, a kisragadozóállomány-felmérési program vezetője, a Szegedi Vadaspark igazgatója. Bár ő maga a szegedi Fehér-tónál látott hermelint az akció időszakában, a felmérés tapasztalatait megdöbbentőnek tartja. Mindenképpen azt jelzi, hogy baj van az élőhelyekkel – foglalta össze a tapasztalatokat.
Téli bundában
A hermelin igazi „élőhely-indikátor”: ahol eltűnik, ott problémák vannak az élőhelykezeléssel, -fenntartással. Somogyi – de az egész országra jellemző – példákat említve: gyakori, hogy gyepeket beerdősítenek a tulajdonosok, energiacélú nyárfaültetvényt hozva létre, mert a gyenge termőképességű területek erdősítéséért támogatást lehet kapni – nyilatkozta Lanszki József ragadozókutató, a Kaposvári Egyetem Természetvédelmi és Halászati Tanszékcsoport oktatója.
Ennek ellenkezője is gyakori, a tulajdonos nem törődik a földjével, a gyep elgazosodik, beerdősül. A hermelin számára mindkét szélsőség káros, ugyanis a változatos, mozaikos jellegű terepet kedveli, ahol kisebb, nyílt területek váltakoznak sásos, bokorfüzes, cserjés foltokkal. A nyílt területek azért fontosak a hermelinnek, mert elsősorban a látását veszi igénybe a zsákmányállat – így a mezei pocok, a hörcsög – észlelésére. A benőtt területek pedig a búvóhelyek szempontjából nélkülözhetetlenek.
A nyári viselet
Az ideális gyakorlat a gyepterületek legeltetése, kaszálása, s az is fontos, hogy a tavaknál – a hermelin kedveli a vizes élőhelyeket – ne nyírják le a gyepet a partig. Ez ma, amikor jószerével minden, korábban „gazdátlan” tavat horgásztóként igyekeznek hasznosítani, szintén gyakori.