Új üzletághoz új „missziós jelmondat” dukál. Minden bizonynyal ez az aranyszabály vezérelte Winkler Jánost is, a Magyar Telekom Nyrt. lakossági szolgáltatások üzletágának nemrég kinevezett vezetőjét (korábban a T-Mobile Zrt. vezérigazgatóját), amikor a nyilvánosság előtt bemutatkozva ezt a mondatot vetítette a cég előadótermének óriásképernyőjére: „Szélessávú hozzáférés biztosítása információhoz, szórakozáshoz, közösségekhez otthon és útközben egyaránt”. Ez tehát ma az egykori telefoncég (Matáv) lakossági divíziójának küldetése, amely már csak nyomokban tartalmazza a klasszikus vezetékes hangátvitelt.
BESZŰKÜLÉS. A Magyar Telekom jó barométere a hazai piacnak. Szinte minden szegmensben jelen van, és mindegyikben meghatározó szereplőnek számít. Ezért is figyelemre méltó, hogy a társaság vezetékes hangátviteli szolgáltatásból származó bevétele az év első kilenc hónapjában 4,3 százalékkal csökkent, követve az elmúlt időszak trendjét, ugyanakkor az internetszolgáltatásból 19,1 százalékkal nagyobb forgalmat ért el. A növekedés tehát a szélessávú hozzáférések értékesítésében van.
A vezetékes távközlési társaságoknak egyre inkább szembe kell nézniük azzal a kettősséggel, hogy a telefonvonalak csökkenése évek óta megállíthatatlan, de a vezetékeket megtartó családok körében nagy a szélessávú internet iránti kereslet. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) legutóbbi, augusztusi adatai megerősítik, hogy évente körülbelül 100 ezer telefonvonalat adnak vissza az előfizetők országszerte, és egyelőre nem látszik a csökkenés ütemének mérséklődése.
Ráadásul, akik megtartják a vonalat (vagy például kábeltévés telefonra váltanak), azok is egyre kevesebbet használják ezt a kommunikációs csatornát. A kezdeményezett hívások havi átlaga idén nyáron már 200 perc alá esett vissza.
A telefonvonalakon elérhető hagyományos bevételi források tehát egyre jobban beszűkülnek. A felhasználói szokások megváltozásában persze döntő szerepet játszik a verseny folyamatos éleződése, az egykori klasszikus telefoncégek utódjainak a hangátvitelben és a szélessávú internetben ma már meg kell küzdeniük a kábelszolgáltatókkal és a mobiltelefon-társaságokkal is.
A „menekülési útvonal” egyértelműen az ADSL felé mutat. A Magyar Telekom a fejlesztésekről annyit árult el, hogy az erre vonatkozó idei büdzséje 50-60 milliárd forint között van, és az összeg kétharmada a szélessávú technológiák „turbózására” megy el. Igaz, ebbe a kábeles és a mobilinternet fejlesztését is beleszámolják. A jövő azonban – Winkler János idézett missziójának megfelelően – az, hogy a társaságok egy (vezetékes, vagy mobil, vagy mindkét technológiára épülő) nagy sávszélességű hozzáférést értékesítsenek az ügyfeleknek, akik ezen keresztül tetszés szerint telefonálhatnak, internetezhetnek és tévézhetnek.
Ennek megfelelően a nagy csatát a telefonvonal és a kábeltévés hálózat vívja egymással. A telefontársaságoknak azonban rá kell kapcsolniuk, hiszen jelenleg az 1 millió 70 ezer szélessávú előfizetésből „csak” 703 ezer az ADSL. Azért „csak”, mert egy évvel korábban az ADSL-előfizetők száma még több mint kétszerese volt a kábeles megoldást választókénak, vagyis ez utóbbi nagyobb ütemben fejlődik.
INTERNETBOOM. A kábelpiac korántsem annyira konszolidált, mint a telefonos. Országszerte ma is mintegy 400, többségében igen kisméretű társaság működik. Az újabb kis kábeltévé-hálózatok kiépítésében ugyanis mindig látnak fantáziát a befektetők, így hiába vásárolják fel néhányukat a nagyobb piaci szereplők, az összesített szám az újak megalakulása következtében alig csökken.
Ma már azonban nem elég csupán 40-50 tévécsatornát eladni az ügyfeleknek, mert a többség evidenciaként kezeli, hogy egy kábeles szolgáltató szélessávú internetet és akár telefonálást is tud kínálni. Ez azonban már nagyobb befektetéseket igényel. A kis cégek ezért most azzal a dilemmával néznek szembe, hogy eladják magukat egy nagyobb piaci szereplőnek, vagy internetbe és telefonba fektetnek egy későbbi értékesítés nagyobb haszna reményében.
Ez a jelenség a fő oka annak, hogy a Központi Statisztikai Hivatal nyár végi adatai szerint egy év alatt 101-gyel nőtt a hazai internetszolgáltató társaságok száma. Piacuk összesített árbevétele viszont csak 24 százalékkal lett nagyobb. A kicsik nem sok vizet zavarnak a legnagyobb forgalmú társaságoknál, az előfizetések 90 százaléka továbbra is a vezető 25 cég kezében van.
SZAKADÉKBAN. A telefonvonal és az internet összefüggésében megfigyelhető kettősség – vagyis az, hogy sokaknak nincs szükségük rá, de akinek igen, az a csúcstechnológiát kéri – az országban továbbra is fennálló digitális megosztottságra utal. Az Információs Társadalom- és Trendkutató Intézet felmérése szomorúan állapítja meg, hogy a lakosság 60-70 százaléka digitális analfabéta, miközben nő a „neten élők” tábora. Az intézet furcsa következtetése szerint mi vagyunk a legfejlettebb olyan ország, ahol az internet elterjedtsége meglehetősen alacsony.
A szakadék az elmúlt években kezdett kisebb lenni, de még mindig nagyon jelentős. A megoldást minden bizonnyal nem a Sulinet Expresszhez hasonló nagy állami „felzárkóztató” projektek jelentik.
A tapasztalatok szerint ezek hatása erősen megkérdőjelezhető. A felmérések szerint az internethasználatot elutasítók között ugyanis minden korábbi nagy állami ösztönző ellenére is tovább növekszik azok aránya, akiket egyszerűen nem érdekel a világháló.
Ezzel párhuzamosan viszont az információs társadalomba be nem kapcsolódók között csökken az anyagi okokra hivatkozók aránya. A megoldást tehát hoszszabb távon a vásárlóerő általános emelkedése mellett valószínűleg az igazán vonzó internetes tartalmak, szolgáltatások megjelenése jelentheti.