A megállapításokat annak a 110 millió éves dinoszaurusz-ősmaradványnak az elemzésére alapozzák, amelyet a National Geographic által támogatott kutató, Paul Sereno, a Chicagói Egyetem paleontológusa talált munkatársaival Afrika szaharai régiójában.
Sereno Nigersaurusnak nevezte el 1999-ben az állatot egy maroknyi jellegzetes ősmaradvány, köztük egy koponya alapján, és az észak-amerikai nevezetes növényevő Diplodocus „kisöccsének” titulálta. A csontokra egyébként először az 1950-es években bukkantak rá francia paleontológusok Nigerben, de akkor nem ásták ki azokat.
Nigersaurus (Forrás: National Geographic News)
A 9 méter hosszú szauropoda újabb vizsgálata során kiderült, hogy a dinoszauruszon egész sor szélsőséges adaptáció figyelhető meg. Ezek közé tartozik a széles, szögletes pofa és szájnyílás, amelyben 500–600 állandóan cserélődő fog ült. Az állat ezekkel fűnyíróként szelhette le a főként páfrányokból és zsurlókból álló növényzetet.
Sereno különösnek tartja azt is, milyen finom, törékeny csontok alkották az állat koponyáját. „Egyeseken még a fény is átlátszik” – nyilatkozta a kutató a National Geographic Newsnak. – „Egészen különös, hogy egy majdnem elefánt tömegű állatnak ilyen pehelysúlyú a koponyája.”
Az új tanulmányban Sereno csoportja CT-vizsgálat alapján háromdimenziós képeket állított elő a dinoszaurusz koponyájáról. A tomográfos vizsgálatok föltárták, hogy a Nigersaurus fogai gyorsabban cserélődtek, mint bármely más dinoszauruszéi: minden fog mögött úgy tíz „pótfog” ült.
A tudósok azt is megpróbálták kideríteni, hogyan ült a dinoszaurusz feje a nyakon. A vizsgálatok alapján arra következtetnek, hogy az állat feje lefelé nézett és derékszögben állt a nyakhoz viszonyítva. Ez alátámasztja az elképzelést, hogy az állat a földről legelte a növényzetet, és vízszintesnél magasabbra valószínűleg nem is emelte a fejét.
A dinoszaurusz fejének helyzete és fogazatának szokatlan kopása új viselkedési képet fest a Diplodocusról és a rokon szaurupodákról is. Egészen a közelmúltig a tudósok úgy vélték, ezek az állatok magasra nyújtották a nyakukat, hogy a fákról tépdessék a leveleket.
„A Diplodocus feje szintén lefelé nézett, állkapcsa is szögletes volt” – jelentette ki Sereno. – „Olyan, mint a Nigersaurus kevésbé szélsőséges változata, így azt hiszem ő is a talajról táplálkozott.”