A múlt hét végén jelentették be a holland Bioecon és az amerikai Khosla Ventures közös vállalkozásának megalapítását.
A két cég közös projektjében az a különleges, hogy olyan második generációs bioüzemanyagokat fognak nemsokára előállítani, amelyek akár már holnap is kiválthatnák a nyersolajra alapozott üzemanyagok java részét.
Az üzemanyag-előállítás módszerének pontos részleteit ugyan egyelőre homály fedi, ám a két cég képviselői azt ígérik, hogy viszonylag olcsón, kevés energia és még kevesebb kemikália felhasználásával állítanak elő mezőgazdasági hulladékból (biomasszából) etanolt.
A kukoricázás ára
Az első generációs bioüzemanyagok némelyikéről ugyanis már most egyértelműen megállapítható: egyáltalán nem olyan környezetbarátok, mint amilyennek tűnnek. A legtöbb gond természetesen a kukoricából készült etanollal van – márpedig az Egyesült Államokban, (nem utolsó sorban az amerikai elnök bíztatására), éppen erre kezdenek átállni.
A kukoricából készült etanol hatékonysága azonban messze elmarad a hagyományos kőolaj-alapú üzemanyagokétól, azaz jóval nagyobb mennyiségre van belőle szükség. Ez azt jelentheti, hogy egyre nagyobb területeket vetnek be csak kukoricával, ami drasztikusan csökkentheti a biodiverzitást, továbbá az egekbe emelheti (ahogy azt részben már meg is tette) a kukorica árát. Ez az élelmiszerpiacon is érezhető hatásokkal jár.
További gondot jelent, hogy a kukoricából készített etanol jó esetben is nullszaldós lesz: azaz a kukoricatermelés során felhasznált hagyományos benzin vagy dízelolaj mennyisége megegyezik, vagy éppen meghaladja azt a mennyiséget, amennyit az etanollal ki tudnának váltani.
Nem véletlen tehát, hogy egyre többen kísérleteznek azzal, hogy a „hagyományos” bioüzemanyagok helyett a második generációs bioüzemanyagok előállítását leegyszerűsítsék. Ez utóbbiakkal ugyanis a legfőbb gond egyelőre az, hogy előállításuk roppant drága: különleges kemikáliák és bonyolult eljárások segítségével tudnak jelenleg a növények szárában vagy törzsében található lignocellulózból etanolt gyártani.
—-Különleges, de titkos katalizátor—-
A holland-amerikai közös vállalkozás bejelentése szerint viszont a cég megtalálta azt a módszert, amellyel kevés kemikália és alacsony energiabefeketetés mellett is képesek lehetnek biomasszából, mezőgazdasági hulladékból üzemanyagot előállítani.
Az eljárás egyik lényeges pontja, hogy szinte egyáltalán nem kellene átalakítani a mezőgazdasági termelést, mivel minden olyan növényi rész, amely amúgy hulladéknak minősül, hasznosítható. Másrészt a Bioecon egyik alapítója, Paul O’Connor szerint az sem lényegtelen szempont, hogy a hagyományos olajfinomítók, sőt a hagyományos olajvezetékek is felhasználhatóak lennének az új módszer alkalmazásával, nem is beszélve a jelenleg használt autómotorokról, amelyeket szintén csak igen kis mértékben kellene átalakítani.
„A legfőbb gondot az jelentette, hogy a növények szárában található cellulózhoz hogyan férjünk hozzá, hogyan szabadítsuk azt ki” – nyilatkozta O’Connor a Technology Review-nak. Az új módszernek köszönhetően a katalizátor-anyag, amely segít kivonni a cellulózt, közvetlenül lép érintkezésbe a biomasszával, ráadásul mindeközben hőkezelésnek sem kell alávetni a biomasszát. A Bioecon által kifejlesztett katalizátor O’Connor szerint csöppet sem hasonlít az eddig alkalmazott kemikáliákhoz – bár ennél többet a holland cégalapító sem árult el egyelőre.
A holland-amerikai közös cég egyébként hat hónapon belül napi 20 kilogramm, biomasszából készített etanolt kíván előállítani, 2009-re pedig immár több ezer kilónyi etanol készülne a terveik szerint az első kísérleti telepen.
Steve Deutch, az amerikai National Renewable Energy Laboratory (Nemzeti Megújuló Energia Laboratórium) kutatója szerint a felvázolt megoldás valóban hatékony lehet, bár szerinte is a részletekben rejlik mindig az ördög. A Technology Review-nek nyilatkozó Deutch ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy komolyabb gondot a biomassza alapanyagának helyszínre szállítása okozhat: a kamionos szállítással ugyanis nemcsak a biomassza alapú etanol előállítási költségei nőhetnek meg, de környezetkímélő tulajdonsága is csökkenhet.