Kapcsolódó linkek
A magyar labdarúgó-válogatott két negatív sorozatot zárt le egy estén: 2006 szeptember után nyert újra idegenben, ráadásul azt a lengyel együttest győzte le, amelyet több mint húsz esztendeje képtelen volt két vállra fektetni. A lódzi találkozón a felforgatott, több alapemberét is nélkülöző lengyel válogatott kezdett jobban, gyors egymásutánban két helyzetet is kidolgozott. Előbb a lengyelek legjobbja, Kamil Kosowski, majd Radoslaw Sobolewski fejelt fölé. Ezen kívül semmi…
Aztán negyedóra elteltével csökkent a hazaiak fölénye, a magyar válogatott – amely ezúttal is szervezett volt – később már néhány támadást is vezetett, komoly helyzetet azonban nem tudott kidolgozni az első játékrészben, egyedül Tőzsér Dániel ígéretes lövése (a labda a jobb felső sarok mellett húzott el…) érdemel említést.
Gera Zoltán akcióban (MTI/EPA)
A lengyel együttes 30. percben újra megrázta magát, s könnyen előnyhöz juthatott volna, Fülöp Márton azonban Radoslaw Matusiak és Dariusz Dudka lövését is hárította – méghozzá bravúrral.
A selejtezőcsoportját vezető lengyel csapatban nincsenek extraklasszisok, ám akik ezúttal szerepet kaptak Leo Beenhakker szövetségi kapitánytól, azok bebizonyították, hogy képesek masszívan, szervezetten futballozni. A szünetben mind két edző változtatott, ennek ellenére továbbra is lengyel gárda diktálta a tempót – igaz, a fölény helyzetekkel nem párosult -, majd a 60. perc tájékán megváltozott a játék képe. Talán ennyi idő kellett, hogy Gera Zoltánéknak leessen a tantusz: ez a lengyel csapat nem verhetetlen.
A mieink három komoly helyzettel riogatták a hazai híveket: Hajnal Tamás a kapufát találta el, Priskin Tamás ziccerben lőtt fölé, ezt követően pedig Vaskó Tamás fejelt mellé egy szöglet után.
A magyarok rohamaitól a legjobban Mariusz Jop ijedt, zavarodott meg: a védő megrúgta Priskint, amiért tizenegyes járt. A büntetőt – mivel Gera már nem volt a pályán – Hajnal vállalta el, s higgadtan a jobb alsó sarokba lőtt, ezzel 18. fellépésén megszerezte első gólját a válogatottban. A hátralévő tizenegy percben a mieink kontrákból akár tovább is növelhették volna az előnyüket, igaz persze az is, hogy a végjátékban két lengyel lövés is alig kerülte el a magyar kaput.
A gyõztes gól (MTI/EPA)
De elkerülte, így a magyar csapat 1987. május 17. után újra legyőzte a lengyel együttest, Lengyelországot 1962 után „vette be” újra. Bár ellenfelünk ezúttal nem a legjobb összeállításában szerepelt, Várhidi Péter és csapata büszke lehet erre az eredményre, továbbá arra is, hogy utóbbi öt találkozójából négyet sikerrel abszolvált – s Lódzban a második félidei játékával teljeséggel rá is szolgált az újabb diadalra.
„Most kell megőriznünk a szerénységünket, mert talán kijelenthetem, hogy most már tényleg van mire szerénynek lennünk” – nyilatkozta a magyar szövetség hivatalos honlapjának Várhidi Péter szövetségi kapitány. „Szervezetten, összefogottan és eredményesen játszottunk, ez a győzelem újra egy bizonyíték arra, hogy csapatunk jó úton jár, valóban szép eredményeket érhet majd el.”
Meg kellett dolgozni a sikerért (MTI/EPA)
Barátságos mérkőzés:
Lengyelország-Magyarország 0-1 (0-0)
Lódz, 10 000 néző, vezette: Circhetta (svájci)
Gól: Hajnal (79., 11-esből)
Lengyelország: Fabianski – Wasilewski (Barczak, 83.), Jop, Kielbowicz (Wawrzyniak, 83.), Dudka – Sobolewski, Lewandowski (Slawmietzak, 46.), Golos (Zahorski, 46.), Kosowski – Gargula (Zienczuk, 46.), Matusiak (Brodek, 46.).
Szövetségi kapitány: Leo Beenhakker.
Magyarország: Fülöp – Csizmadia, Vaskó, Juhász R., Vanczák – Vass, Hajnal (Filkor, 94.), Tőzsér (Leandro, 77.) – Gera (Buzsáky, 78.), Feczesin (Priskin, 46.), Dzsudzsák (Halmosi, 46.).
Szövetségi kapitány: Várhidi Péter.