Milyen emlékei vannak a pont egy évvel ez előtti szégyenteljes 90 percről?
A mérkőzés után rengeteget foglalkoztam a meccsel, de az idő múlásával elhalványulnak a rossz emlékek is.
Miért kaptunk ki?
Ebben több tényező is közrejátszott. Három alapember (Molnár, Éger, Lőw) is hiányzott a csapatból, tompák voltak a játékosok, a kiállítás is az ellenfelünk malmára hajtotta a vizet, de úgy gondolom, még így is illett volna nyernünk.
Ön miben hibázott, mit csinálna másként?
A védelem közepére a fiatalok helyett rutinosabb futballistákat jelöltem volna. Egyes játékosokat pedig jobban fel kellett volna tüzelnem, sokan sajnos úgy látszott, hogy nem vették elég komolyan a mérkőzést.
Vár a megfelelõ ajánlatra (MTI)
És most hétvégén, hogy látja a válogatott esélyeit?
Jó passzban vannak a fiúk, de nem szabad könnyelműsködnünk. Véresen komolyan kell venni minden mérkőzést, és akkor folytatódhat a jó sorozat. Természetesen abban bízom, hogy megverjük Máltát.
Mi a véleménye a Várhidi Péter érkezése után elkezdett fiatalításról?
A fiatalítás PR-fogásnak nem rossz, de szakmai szempontból aggályos. Nem tartom helyesnek, hogy olyan játékosok kapnak lehetőséget a nemzeti tizenegyben, akiknek többször szerepeltek a válogatottban, mint a klubjukban.
Az olaszok elleni mérkőzés előtt nem sok biztató dolgot láthattunk. A világbajnok legyőzése természetesen szép dolog, de lássuk be, az olaszokat nem különösebben érdekelte a meccs. A bosnyákok ellen a mieink felszabadultan játszhattak, az Eb-ről már lemaradtunk, ellenfelünknek azonban ez volt az utolsó esélye, és ez meg is látszott görcsös játékukon. A törökökkel szemben hasonló volt a helyzet, nyerési kényszerben voltak, nekünk viszont nem volt veszteni valónk.
Elhibázottnak tartja utódja stratégiát?
Ennyire nem sarkítanám ki a kérdést. A magyar játékosok között nincsen akkora különbség, hogy ez meglátszódna a válogatott játékán. Az én szakmai és erkölcsi felfogásommal nem egyeztethető össze, hogy olyan futballisták szerepelnek a válogatottban, akik klubszinten alig-alig kapnak lehetőséget.
Azért el kell ismernie, hogy az utóbbi meccseken az eredménytől vagy éppen az ellenféltől függetlenül jól játszott a csapat.
Ez a véleményem szerint elsősorban nem a beválogatott fiataloknak köszönhető, hanem a két irányítónknak, akik egyre jobbak. Hajnal Tamás nemcsak a klubjában játszik kirobbanó formában, és a válogatottban sokszor gyengén szereplő Gera Zoltán is kezd magára találni.
Ön szerint a Várhidi Péter által választott úton mikor juthatunk ki egy komolyabb világversenyre?
Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni. Érdemes lesz ezzel kivárni az első olyan meccset, amelynek valóban mind a két fél számára lesz tétje. Én úgy saccolom, hogy egy ütőképes válogatott összerakásához négy-hat évre lesz szükség. Ha azok a 17-18 éves fiatalok, akik külföldre igazoltak megkapaszkodnak a csapataiknál, akkor valóban reálisan bízhatunk abban, hogy végre kijutunk egy nagy eseményre. Az már más kérdés, hogy mi lesz a hazai bajnoksággal, ha már ebben a korban elviszik a tehetségeket.
Manapság mivel foglalkozik? Nem hiányzik a foci?
A saját vállalkozásomnak az ügyeit intézem, de természetesen szívesen vállalnék valahol munkát.
Ajánlatok már voltak?
Nyitott vagyok mindenre, és kerestek is már több helyről, de egyik feladatra sem bólintottam rá. Csak olyan megbízást vállalok el, ami minden szempontból megfelel az én elképzeléseimnek. Semmi indokom nincsen arra, hogy elhamarkodott döntést hozzak, várom a megfelelő ajánlatot.