A mű és a Szigeten történt előadása több kritikust indított ezért rohamra. Zsadon Béla, quart.hu például az írja: „73-ban (…) az egész egy rakás cukrozott szarnak tűnt. Most is annak tűnik” – idézi Sebők. Valuska László, index.hu pedig így rohan ki, állítván, hogy a Képzelt riport Sziget-ellenes kommunista propagandamű: „Déry a porba gyalázta azt a kultúrát, amiért annyira rajongtak. De ekkor jött az Adamis Anna–Presser Gábor páros, akik biztos a belülről bomlasztás jól ismert stratégiája miatt elkészítik az előadást, miközben teljesen kitörlik az emberek fejéből, mennyire súlyos baromságokat írt le Déry” – olvashatjuk az ÉS-ben is.
A Népszabadságból pedig Új Péter (Index-főszerkesztő) folytatja: „Szóval tehát: máma kezdődik a förgeteges páré, egy rettenetes, ostoba, rockellenes kurzusdarab rockoperett-változatával, amely változat helyi érdekű rocklegendává lett az idők során, bizonyítva, hogy Árpád népe az égvilágon semmit sem értett meg a rock and rollból, a még rosszabbik esetben a rendszerváltásból sem, ellenben Aczél György szavaira nagyon is fogékony…”
A válaszok
Sebők válasza a jelenségre így indul: „Ahogy pestiesen mondják. Nem semmi, amit itt egy bizonyos kritikusi kör?, műhely? – írói munkássága részeként – összehordott. Némely kollégám elintézi az ilyesmit egy legyintéssel („Bolond lyukból bolond szél fúj”), de ezek a szövegek ennél többet érdemelnek. Rávilágítanak ugyanis valami fontos jelenségre, immár a szellemi életben is egyre jobban terjedő gyakorlatra. Az utcai populista politizálás stílusa immár a kritikák, publicisztikák hangvételében is megnyilvánul.” S felteszi a nagy kérdést, vajon csakugyan szemétre való-e a Popfesztivál?
1973-ban mutatták be
Elsőként bemutatja a mű születésének illetve bemutatásának (1973.) korszakát, történelmi hátterét. Kezdve a vidéki párthierarchia megerősödésével, Kádár lemondási kísérletén át a Lukács-iskola tagjainak ellehetetlenítéséig. Az 1968-as reformkísérletek után vagyunk ekkor. És jött a rock likvidálásának kísérlete is: „Elsőként az Illés tagjainak perbe fogása (1969), a zenekar Budapestről történő kitiltása (1970), Mészáros Márta Illés-filmjének betiltása (1971) jelezte, hogy a hatalom toleranciája csökkenőben van a műfaj intellektuális vonulatával szemben” – folytatja Sebők. … és átmenetileg vége szakadt a Ki Mit Tud?-oknak, 1972-ben utoljára rendezték meg a Táncdalfesztivált, a Világ Ifjúságában nem közöltek többé zenei témájú írásokat, a Magyar Ifjúságban megszüntették a rockkal foglalkozó Ritmus rovatot, az Ifjúsági Magazin poprovata minimálisra zsugorodott.
Ringasd el magad 2007-ben is (Lovasi András énekel):
A hányatott időszakban több kísérlet is volt a popkultúra becsempészésére, például a Szupersztár bemutatására, falakba ütközve, de újrapróbálkozásokkal. És akkor jött Déry: „A kisregényt ennek megfelelően a kritika óvatos távolságtartással, s a „nagy írónak” kijáró, tisztelettel vegyes fanyalgással fogadta. A rádió dramaturgja, Pós Sándor azonban fantáziát látott a szövegben, s a kurrensnek ítélt téma okán megpróbálta színpadra adaptálni. Zenés darabot akart készíteni belőle, s ötletével felkereste Déryt, aki éppúgy képtelenségnek tartotta a színrevitelt, mint a kulturális élet más szereplői, de áldását adta az elképzelésre.” Amikor azután Bródyék visszautasították a felkérést, Az LGT-t keresték meg. Presser ezt mondta: „Amikor a Popfesztivál kapcsán találkoztam Déry Tiborral, megkérdeztem tőle: jól értem-e, miről szól a regény. Úgy gondoltam, arról szól, hogy ha elmész innen, magaddal viszed a sorsod. Mondta: igen. Ezzel helyére is került bennem a történet.”
Magukénak érzik
Sebők azután arra is emlékeztet: „…a tabutémák miatt a darab színpadra állítói olyan aknamezőn lépegettek, ahol bármikor felrobbanhatott alattuk egy-egy elrejtett robbanószer.
A Képzelt riport… bemutatójára 1973. március 2-án került sor, s a színpadon egy új tehetségeket felvonultató színészcsapat (Tahi Tóth László, Almási Éva, Balázs Péter, Kern András, Szakácsi Sándor, Ernyey Béla, Hegedűs D. Géza, Sörös Sándor, Nagy Gábor, Kútvölgyi Erzsébet) énekelte a Presser–Adamis-dalokat, hátuk mögött LGT-vel, amely a rockzenekarok közül elsőként játszhatott „igazi” színházi deszkákon.”
És végül: „S ami fő, a közönség csaknem harmincöt év múltán is a magáénak érzi. Ezért ma kommunista vagy kurzusdarabként emlegetni, és – pláne – szemétre vetni, szűklátókörű, elvakult ostobaság.”
(A cikk teljes terjedelemben az ÉS-ben olvasható!)