Olvasónk mondja: tízes skálán kilences az LGT

„Én nagyon jól éreztem magamat, bár összehasonlítási alapom nincsen, mert nem voltam még korábban LGT koncerten. A kilencvenes évek elején volt egy LGT korszakom, akkor rengeteget hallgattam a számaikat. Ezeket most jó volt ismét meghallgatni. Ahol mi álltunk, nagy hangulat volt, a pörgősebb számoknál ment a tánc rendesen (azon a fejenként 0,25 négyzetméteren). Némelyik szóló [...]

„Én nagyon jól éreztem magamat, bár összehasonlítási alapom nincsen, mert nem voltam még korábban LGT koncerten. A kilencvenes évek elején volt egy LGT korszakom, akkor rengeteget hallgattam a számaikat. Ezeket most jó volt ismét meghallgatni. Ahol mi álltunk, nagy hangulat volt, a pörgősebb számoknál ment a tánc rendesen (azon a fejenként 0,25 négyzetméteren).

Némelyik szóló valóban hosszúra és talán kicsit erőltetettre sikerült. Kivéve a “És jött a doktor”-t. Szerintem az hibátlan volt így, ahogy adták. Hiányoltam a “Gyere ki a hegyoldalba” és a “Kicsi, a Nagy …” című számokat, bár nem lehet mindenkinek a kedvére tenni.

A hangosításban tényleg voltak elég durva hibák, néha hangrobbanás-szerű élményben volt részünk. Közel álltunk a színpadhoz, így néha a szívem a májammal ütközött, legalábbis úgy éreztem. Egyetértek, hogy frankó, amikor a közönség énekel, de én az előadóktól (is) szeretném hallani a dalokat. A helikopterről ki kéne deríteni, hogy ki volt, mert kíváncsi vagyok ki képes ilyen bunkóságra. Főleg a lassú számok alatt volt felháborító. TV társaság gépe volt vagy egy milliárdos autósmozi helyett helikopterkoncertre ment?

Nagyon tetszett, hogy igazán lelkesen játszottak, különösen Karácsony János, de a többiek is. Tízes skálán nekem kilences volt a koncert.”



vingpin




“Felháborítónak tartom mindazon hozzászólók levelét amiben gyalázkodnak azLGT koncertről! Tisztelettel szeretném tudatni Önökkel én is ott voltam a koncerten és olyan jól éreztem magam,hogy még mindig a hatása alatt vagyok!!

Igaz,volt egy kis előzménye a dolognak…mégpedig az, hogy immáron közel 35 éve hű rajongója vagyok annak a csapatnak akinek a fő pillére és vezére Presszer Gábort fémjelzi. Én úgy gondolom ez az ember megérdemelné hogy ne kritizálják a hangját…megmondom őszintén,ha nem szólalt volna meg akkor is imádtam volna és nem hiszem hogy ezzel egyedűl lennék. Én speciel és rajtam kívűl még 4o ezer ember örömmel énekelt a hang beállítás pedig kiváló volt élvezhető nem torz,pont jó.

Köszönet,köszönet minden eggyes percért köszönet azért az intimitásért amit a trió adott elő ..és igazából a helikopter zaja csak azt zavarta aki csak arra figyelt…az a pillanat belülről fakadt és én köszönöm,hogy átélhettem.

Köszönet köszönet köszönet!!!!


Egy hű szekszárdi rajongó

Címkék: Magazin