A fenti sorokat a Szomorú vasárnap dallamára énekli a kórus, de később vidám, kuplészerű taktusok következnek, amikor már arról panaszkodnak, hogy „a hétfő mindig sokkal hosszabb, mint a vasárnap.” Végül már rapben mondják el, hogy „a nagyanyám rasszista” és hogy „nehezen nyílnak a melltartók”. A dal refrénje szerint „ez egy pesszimista ország, én is pesszimista lettem, nem mi vagyunk a Janik és holdbázisunk sincsen.”
A leghosszabb panaszdal
Közel kétezer bosszantó dolog gyűlt össze a magyar panaszkórus dalához, amellyel hazánk is bekapcsolódik a nemzetközi „daloljuk el a gondjainkat” kezdeményezéshez. A magyarokat, meglepő módon, nem annyira a politikusok, mint inkább a BKV, a hülye főnökök és más személyes dolgok idegesítik. A korrupcióról is leginkább az a panasz, hogy „abból is mindig kihagynak”. Arról is zól a panszdal, hogy sokat panszkodunk. Ezt, és a refrént egyébként az is igazolja, hogy az eddig elkészült panaszdalok között a magyar a leghosszabb.
Önironikus gesztus
A szervezők az egész kezdeményezést leginkább egy önironikus gesztusnak fogják fel, ahol kis banális panaszainkat és nagy keserveinket „beszélik ki” a kórusműben, s közben magukon is röhögnek.
„Unod a munkádat? Idegesítenek a reklámok? Nincs pénzed? Meleg a sör? Hideg a leves? Ritkán jön a villamos?” – adott ötleteket az a felhívás, amellyel április közepén álltak elő a panaszkórus szervezői. A felhívásban egy internetes címre várták (május elsején a Városligetben már papíron is gyűjtötték) azokat a dolgokat, amelyek a legjobban idegesítik a magyarokat. Közel kétezer panasz érkezett a felhívásra.
Viszonylag egészségesen gondolkodunk
Érdekes, hogy a panaszoknak csak nagyon kis százaléka politikai jellegű – mondta Vidó Andrea, az egyik szervező korábban a FigyelőNetnek. A legtöbb panasz személyes: szomszédokról, családtagokról, munkahelyi dolgokról, valamint a közlekedésről, a városi életről szól. Hozzátette, ezt a minap egy kommunikációs szakember megnyugtatónak értékelte. Minden látszat ellenére szerinte ez azt mutatja, hogy viszonylag egészségesen gondolkodunk.