Ötzi terméketlen, Ötzi a high-tech hótalp feltalálója, Ötzi ízületi gyulladással küszködött, amit akupunktúrás módon kezelt, és Ötzi szellemére a halál árnyéka vetül, mivel közel fél tucatnyian haltak meg azok közül, akik érintkezésbe kerültek csontvázával. Ötzivel kapcsolatban újabb és újabb történetek kerekednek, a legfrissebb kutatások például felfedték utolsó napjának történéseit ötezer év távlatából.
Ma sem élte volna túl
Az enyhén hiányos öltözet és a nem éppen havas vidékre illő lábbeli, valamint a megtalált mumifikálódott holttest bizonyos nyomai miatt sokáig azt gondolták a kutatók, hogy az Ötz-völgyében megtalált ember fagy- és éhhalált szenvedhetett sok ezer évvel ezelőtt. Aztán az óvatos vizsgálatok figyelmesek lettek egy sebhelyre, sőt egy nyílvessző hegyének a maradványára is, amiből a régészek arra következtettek, hogy Ötzit valószínűleg megsebesítették, majd az Alpokban háromezer méteres magasságban magára hagyták.
Ötzi titkait kutatják
A Journal of Archeological Science régészeti szaklap legfrissebb számában Frank Rühli, a Zürichi Egyetem Anatómiai Intézetének munkatársa ez utóbbi feltételezést alátámasztó bizonyítékokat tárt a közönség elé.
Miután az olasz–svájci kutatócsoport Ötzit CT-vizsgálatnak vetette alá, már azt is meg tudta mondani, hogy a nyíl alulról fúródott a testbe, a kulcscsonthoz közel. A CT-vizsgálat arra is fényt derített, hogy a nyílvessző megsebesítette a kulcscsont környéki artériát is, aminek köszönhetően egy nagy vérömleny keletkezett a mellkasánál.
„Ötzi igen súlyos sérülést szenvedett. Elméletileg egy nyílvessző okozta sebesülést túl lehet élni, amennyiben a vessző nem ér artériát, ha a seb nem fertőződik el, és megfelelő módon kezelik” – nyilatkozta a kutatócsoport vezetője, Frank Rühli a BBC Newsnak. A három feltételből azonban egyik sem teljesült, így Ötzinek tulajdonképpen esélye sem volt a túlélésre.
Azon a bizonyos napon…
Az igazi kérdés így immár nem is a gyilkosság ténye, hanem annak körülményei. A korábbi vizsgálatok olyan pollenszemcséket mutattak ki Ötzi gyomrában, amelyek csakis alacsonyabban fekvő, erdő borította területről származhattak. Emiatt a régészek sokáig úgy vélték, hogy Ötzi a végzetes napon a völgy alacsonyabban fekvő részén ébredhetett, és ott vett magához némi táplálékot.
Feltételezték továbbá, hogy Ötzi arra a helyre, ahol végül jégbe fagyva megtalálták, már sebesülten érkezett, valószínűleg üldözői elől menekült. Mindez ráadásul nem egy kora őszi, hóviharral terhelt napon történhetett, ahogy korábban képzelték, hanem csakis a nyár elején, mivel a megtalált pollen csak erre az időszakra jellemző.
Frank Rühli azonban úgy gondolja, hogy némileg módosítani kell Ötzi utolsó napjának leírását. Szerinte nehezen képzelhető el, hogy a mostani CT-vizsgálat alapján igen súlyosnak ítélt sebbel Ötzi naphosszat vándorolt volna. Rühli emiatt arra hajlik, hogy Ötzit már fent, a hegyekben érte a támadás. A nyílvessző befúródásának iránya is arra utal, hogy Ötzi a hegyen felfelé menekült, miközben támadói hátulról és alulról meglőtték.
Rühli szerint a mostani vizsgálatok azt is sugallják, hogy Ötzi még megpróbálta kihúzni magából a nyílvesszőt, ám az belé törött, és a vessző vége a testében maradt. Ezen túlmenően a kezén talált csontsérülések arra is engednek következtetni, hogy Ötzit üldözői nemcsak a nyílvesszővel sebesítették meg, hanem minden bizonnyal késsel is.
Miután a nyílvessző komolyan csökkentette a menekülési esélyeit, a kutatók feltételezése szerint támadói elfoghatták, és éles szerszámokkal megsebesítették. Sebesülései ellenére Ötzi küzdött az életéért, ezt támasztják alá a ruháján talált, mástól származó vérnyomok.