A primitív szó olyan negatív értelemmel bír a világ összes nyelvén, amely emberekre használva valamifajta alulfejlettséget, visszamaradottságot és kultúrálatlanságot takar. Ráadásul az emberek java része önkéntelenül is arra a kőkorszaki emberre asszociál, aki bunkóval a kezében járt, és nem túl magas intelligenciával volt megáldva. Legalábbis ez él a köztudatban.
A német ARD televízió munkatársai régészek közreműködésével olyan dokumentum-kalandfilmet készítettek, amely ennek éppen az ellenkezőjét bizonyította be a nézők számára.
Retro-szappanopera
A kőkorszaki Big Brother-nek elkeresztelt dokumentumfilmben két házaspár három-három gyerekkel, két egyedülálló férfi és egy idősebb asszony arra vállalkoztak önként, hogy a Bodensee környékén kőkorszaki körülmények között töltenek el pár hetet. A ruházat, az ételek, a lakókörülmények mind kőkorszakiak voltak – legalábbis amennyire azt a modern, elkényeztetett ember fizikuma megengedte.
Tõbb hétig éltek õseink módján
Bár a résztvevők java része jó kézügyességgel volt megáldva, ráadásul kiváló mezőgazdasági ismereteik is voltak, sőt a természetes gyógymódokban is jártasnak mondták magukat, a dokumentumfilm forgatása közben rá kellett jönniük: Ötzi és társai jóval többet tudtak a természetről, mint azt a mai ember hinné.
„A kőkorszaki ember nagyon jól ismerte a természetet, és valószínűleg igen fejlett kézműves-kultúrája volt. Csak így tudott megélni.” – mondta el a Die Welt című napilapnak Urs Leuzinger régész, a thurgau-i régészeti múzeum vezetője. A kétmillió eurós költségvetésű négyrészes film alapvető célja pedig pontosan az volt, hogy népszerű formába öntött tudományos módszerek segítségével mutassa be elődeink fejlett képességeit.
A retro-szappanopera szereplői egytől-egyig átérezték Ötzi nehézségeit: a hideget, az állandó nedvességet, az élelemszerzés bonyolultságát, egyedül talán a rá leselkedő veszélyeket nem élték át, amelyeket az Ötzit körülvevő állatvilág jelenthetett.
Erdei pajzsika a bélparaziták ellen
Miben is állt elődünk kiválósága? Nos a kőkorszaki ember nagyon jól ismerte használati eszközeinek anyagát. Minden egyes használati eszközéhez, a baltától kezdve az íjon át a fűzőig bezárólag olyan anyagokat használt fel, amelynek tulajdonságait jól ismerte, és amelyek leginkább megfeleltek a célnak.
Orvosi ismereteik is kiválónak bizonyultak: a kőkorszaki ember nagyon jól ismerte a kamillavirág, a csipkebogyó és a menta gyógyhatását, ahogy azzal is tisztában volt, hogy az erdei pajzsika miként hat a bélparazitákra. Erre utalt az, hogy tudósok már korábban több olyan kőkorszaki leletre bukkantak, amelyekből egyértelműen kimutatható volt a bélparazita jelenléte a kőkorszaki embernél, de a leletek mellett megtalálták a bélparazitákat elpusztító erdei pajzsika maradványait is.
Leuzinger arra is felhívta a figyelmet, hogy Ötzi minden bizonnyal a vérzést csillapító gombák hatásával is tisztában lehetett, ahogy a felhők és a szél járása is sokat mondott neki az időjárás változásáról. Ez utóbbira egyébként nagy szüksége lehetett a kőkorszaki embernek, mivel ruházata terén elég komoly hiányosságok mutatkoztak.
A nyersbőrből készült kabát és a szintén bőrből készült lábravaló nem lehetett túl meleg. A nyári vagy esős időszakban viszont inkább az lehetett a probléma, hogy Ötzi ruházata nem engedte át a levegőt. Ha egy-egy felhőszakadás elől nem tudott elbújni – mint azt a dokumentumfilm szereplői is tapasztalták – igen sok időbe telt, hogy kiszárítsák kőkorszaki ruháikat. Ahhoz pedig, hogy elkerüljék a megázást jól kellett olvasniuk a felhőkből.
Rágógumi feltalálói
Bár gyógyító ismeretei széleskörűek voltak, a fogápolás azért még Ötzi-éknek sem mehetett jól: erre utalnak a leletek, amelyeknél ugyan fogkő maradványokra egyáltalán nem leltek, de ennek oka a fogak gyors kopása volt. A fogkopás oka – a Die Welt írása szerint elsősorban abban keresendő, hogy a különféle növények megőrlésekor igen sok kőpor is az ételbe kerülhetett, ami nagymértékben hozzájárult a kőkorszaki ember fogainak fokozatos eltűnéséhez.
A rágóizmok erősítésére azonban már akkoriban is gondoltak elődeink: régészek sokáig tanácstalanul álltak az előtt, hogy vajon mire is használhatta a kőkorszaki ember azt az erős szilvanagyságú csomót, amelyet több helyütt is megtaláltak. Végül a kutatók rájöttek: a nyírfanedvből készült ragadós massza minden bizonnyal rágógumiként szolgált.