Darvas Szilárd néven látta meg a napvilágot. Gyerekkorát Prágában töltötte, ahol apja újságíróként dolgozott. Anyja orosz származása révén oroszul, mivel német iskolába járt, németül is megtanult gyermekkorában.
A Színiakadémiát nem fejezte be, részben a háború miatt, részben mert már 21 évesen szerepet kapott a Művész Színházban Várkonyi Zoltánnál. Ekkor veszi fel az Iván nevet, hogy Darvas Szilárd humoristától megkülönböztesse magát. Az ifjú színész ebben a színházban, Anouilh Eurüdiké című drámájának férfi főszerepében debütált. Partnernője az akkor karrierje csúcsán álló Tolnay Klári volt, akivel egymásba szerettek, és később össze is házasodtak.
1956, börtön, segédmunka
1946-ban a Művész Színházhoz szerződött. 1949–56 között a Madách Színházban játszott. 1956-ban forradalmi bizottságot szervezett, hogy bátyját kihozza a börtönből. 1957 májusában “a Magyar Népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel” miatt három évre ítélték. Huszonkét hónapot ült, aztán az első amnesztiával szabadult, 1959. április 4-én.
A színház természetesen nem vette vissza, segédmunkás lett a metróépítkezésen, majd egy gyárba került műanyag-fröccsöntő munkásnak. Közben hetenként ostromolta beadványokkal a Művelődési Minisztériumot, ahol aztán a színházi főosztály vezetője közölte vele: sem most, sem tizenöt év múlva, és egyáltalán semmikor nem léphet színpadra.
Végül a mindenható Aczél György révén Miskolcra, majd a budapesti József Attila Színházhoz került, s az itt töltött két év után, 1965-ben a Vígszínház szerződtette.
Vígszínház, szabadúszás
A Várkonyi Zoltán vezetése alatt álló intézményben parádés szerepek várták, a teátrum egyik vezető színésze lett. Várkonyi 1979-ben bekövetkezett halála után elárvultnak érezte magát a Vígszínházban. 1985-ig volt tag, aztán a szabadúszást választotta, majd 1993-ban csatlakozott a Törőcsik Mari által alapított Művész Színházhoz. A Művész azonban csupán két évig működött, s ezután Darvas ismét szabadúszó lett. Az utóbbi években vendégként fellépett a Madách Színházban, a Játékszínben és a Komédiumban.
1990-ben újra politikai szerepet vállalt, a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben országgyűlési képviselő lett.
Liliomfi és Raszkolnyikov
Emlékezetes alakítást nyújtott többek közt a Liliomfi, Budapesti tavasz, a Dollárpapa, a Bakaruhában, a Díszmagyar, A tizedes meg a többiek, s Hideg napok, vagy a Szerelem című filmekben.
Színpadon szinte mindent férfiszerepet eljátszott Rómeótól Don Quijotéig, Popriscsintól, Raszkolnyikovig. Asztrov doktort játszotta a Ványa bácsiban Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán partnereként. Darvas Iván színészi erejére jellemző, hogy két monodrámában is nagy sikere volt: több mint ötszázszor játszotta az Egy őrült naplóját, majd A nagybőgőben, Patrick Süskind darabjában is egyedül hódította meg a közönséget estéről estére.
A Művész Színház tagjaként az ő rendezésében került színre a Godot-ra várva, amelynek Garas Dezsővel együtt főszereplője is volt, 2001-ben pedig Salierit alakította Szolnokon, Peter Shaffer Amadeusában.
Darvas, mint Salieri
Esterházy Péter Kossuth-díjas író az Élet és Irodalomban így méltatta a színdarabot: “izgalmasnak találom Darvas Salieriként való szerepeltetését. Mert az igaz, hogy Darvas minden, csak nem középszerű, de hát így van tét, Salieri egy valaki, egy nagy középszerű, és nem állítom, hogy itt létrejött volna a Zseni és a Középszer nagy és nem triviális összecsapása, de Darvas teljesítménye ez ügyben nagyon is figyelemre méltó. Az igaz, hogy ő bármit játsszék is, látjuk benne A Darvast.”
Törőcsik Mari: “kivételes lény volt”
Minden szakmának vannak kivételes lényei, Darvas Iván is ilyen volt – mondta Törőcsik Mari az MTI-nek vasárnap. A színészmesterséget meg lehet ugyan tanulni, de Darvas Iván olyat tudott, amit más nem – mondta a színésznő, maga is a nemzet színésze, percekkel azután, hogy a halálhírről értesült. “Darvas Ivánnak titokkal teli lénye volt, szinte végiglebegte az életét” – mondta Törőcsik Mari.
Elmondta, hogy amikor középiskolás volt, az egész osztály Darvas Ivánba volt szerelmes. Amikor Darvas a színpadra lépett, akkor a közönség “nem nélkülivé” vált, mindenki beleszeretett. “Tudtuk, hogy vannak bajai, de hihetetlen, hogy elment” – gyászolta a pályatárs Darvas Ivánt.
Jordán Tamás: nagyon nagy művész volt
Jordán Tamás, a Nemzeti Színház főigazgatója az MTI-nek elmondta: megdöbbentette a Nemzeti Színház társulatát Darvas Iván halálhíre. Mint mondta, nagyon szerették a színészt, akit személyesen is jól ismert. Közös munkáikra emlékezve Jordán Tamás tévészerepeiket idézte fel. Egy régen készült főiskolás tévéjátékra emlékezett, amelyben Bulgakov regényéből, A Mester és Margaritából választott részletben játszott együtt Darvas Ivánnal, aki a jelenetben Pilátus szerepét alakította, míg ő Jesuát formálta meg. Úgy fogalmazott: “Nagyon-nagyon szeretetre méltó ember volt ő, és nagyon nagy művész
Nagy-Kálózy Eszter: “varázsos egyéniség” volt
Nagy-Kálózy Eszter, aki utolsó filmjében együtt játszott Darvas Ivánnal, a halálhír hallatán azt mondta vasárnap az MTI-nek: “Fantasztikus színész, varázsos egyéniség volt”. Egy hét Pesten és Budán – ez volt a címe Makk Károly művének, amelyben Nagy-Kálózy a színész filmbéli lányát alakította. “Nagyon nagy dolog volt vele játszani” – mondja a színésznő, akit Darvas erősen emlékeztetett édesapjára és akivel – tette hozzá – “nagyon természetes” volt apát és lányát játszani.
“Egyenesség és tartás volt benne, ami manapság nagyon is hiányzik” – mutatott rá Nagy-Kálózy Eszter, aki arra készült, hogy egy újabb filmben játszik Darvas Ivánnal, amelyből most már semmi sem lesz. “Mindenkitől megkapta a tiszteletet, nem volt szüksége rá, hogy ezt kierőszakolja. Színes egyéniség, nagy személyiség volt. Emberként is, színészként is” – emlékezett a színésznő.
Díjak, elismerések
Hosszú pályafutása alatt elhalmozták kitüntetésekkel, a két Kossuth-díjon túl csaknem valamennyi, színésznek adható elismerésben részesült. 1955-ben és 1967-ben Jászai Mari-díjat, 1978-ban és 1998-ban Kossuth-díjat kapott, 1969-ben lett érdemes művész, 1975-ben kiváló művész. 2001-ben Pro Urbe Budapest-díjat, 2002. október 23-án Nagy Imre Érdemérmet kapott, 2003-ban Prima Primissima-díjjal tüntették ki.
Van a Bajza utcán egy kis palota (Énekel Darvas Iván és Pápai Erika):