A szöveg alapjául az a több mint 150 órányi exkluzív interjú szolgál, melyet Neil McCormick, a Daily Telegraph rockkritikusa két év alatt készített Bonóval, Edge-dzsel, Adam Claytonnal, Larry Mullen Jr.-ral és Paul McGuinness menedzserrel.
A fényképeket, dokumentumokat és emléktárgyakat a U2 és a Principle Management tagjai személyes gyűjteményűkből kölcsönözték. A könyv művészeti vezetője Steve Averill volt, aki az 1977-es legelső U2-poszter óta felel a zenekar grafikai megjelenéséért. Tervezője Gary Kelly, aki a Four5One Creative-nél dolgozik.
„Adam: Valójában a londoni Líceum női mosdójában kötöttük meg első lemezszerződésünket. Hosszú történet…
Larry: Liberális stílusban dolgozunk és rendszeresen az őrületbe kergetjük a producereket, mérnököket, stúdió menedzsereket és bárkit, aki a környéken van, mert nem csak egy emberrel kell tárgyalniuk, hanem néggyel.
Bono: Nem leszel rock sztár, amíg azt érzed valami, valahol hiányzik. Ez teljesen nyilvánvaló számomra. Ha ép volna a lelked, vagy ha egy kicsit teljesebb személyiség lennél, teljesen normálisnak éreznéd magad anélkül, hogy 70 000 ember egy este üvöltse a szeretetét feléd.
Edge: Mikor a “One” című dalt vettük fel nagyon nagy energiákat éreztem magunk körül. Mindannyian együtt játszottunk egy nagy stúdióban, egy óriási, hátborzongató bálteremben tele a háború szellemivel.”