A hetvennyolc éves Maurice El Médioni, napjaink ‘pianorientalista’ legendája Oránban született, s autodidakta zongoristaként a boogie-woogie, a rumba és a rai ötvözetéből alakította ki összetéveszthetetlen kávéházi stílusát.
Az ötvenes években Franciaországba költözött, ahol a legnagyobbakat kísérte, aztán feledésbe merült, hogy két évtized múltán, a kilencvenes évek egyik szenzációs visszatérése legyen az övé. Café Oran című albuma Frank London, David Krakauer, Mahmoud Fadl és Sabah Habas Mustapha társaságában készült, a közelmúltban pedig a kubai Robert Rodriguezzel készített ragyogó lemezt.
A bordeaux-i Les Hurlements D’Léo tizenegy éves fennállása alatt a ‘Les Negresses Vertes – Mano Negra-iskola’ legkiválóbb ‘növendékeként’ tűnt ki. Stílusa mégis jellegzetes: a francia sanzonok költőiségét és bohém hangulatát zúdítja elsöprő erővel a közönségre, koncerten és albumon egyaránt. A fiúk már többször bizonyítottak a Szigeten, most sem fogunk unatkozni.