Eredeti cím: Transylvania
francia, 2006 98 perc Rendező-forgatókönyvíró: Tony Gatlif
Operatőr: Céline Bozon
Producer: Tony Gatlif, Fabienne Vonier
Szereplők: Asia Argento (Zingarina), Birol Ünel (Tchangalo), Amira Casar (Marie), Alexandra Beaujard (Luminitsa), Marco Castoldi (Milan Agustin), Palya Bea (bárénekesnő) Mozistart: május 10.
Honlap
Amit a cigányság sorsáról – mozgóképen – tudni lehet és érdemes, az megtudható a 2008-ban a hatodik ikszét taposó algériai-roma származású-születésű francia rendező (és forgatókönyvíró és zeneszerző), Tony Gatlif filmjeiből. Készített a vándorlás motívumát részletező zenés dokumentumfilmet (Latcho Drom, 1993), de – szó szerint – megzenésítette a témát ifjúsági formában is (Gipsy Swing, 2002), a hasonlóképpen a romákkal foglalkozó Száműzetés című drámáját 2004-ben pedig a legjobb rendezés díjával ismerte el a Cannes-i grémium.
A Michel Dahmani névvel anyakönyvezett Gatlif tulajdonképpen saját, 1998-as Gadjo dilo – A bolond idegen című filmjét költötte újra (vagy avval állította párhuzamba). Ott a főhős egy francia férfi (Roman Duris, alias az „új Arséne Lupin” alakítja nagyszerűen), itt egy olasz nő; mindketten életük értelmét (a szerelmet) keresik a Kárpátok bérceinek az árnyékában, és mindkettejük céltalanságának a helyi roma közösség ad értelmet.
A Transylvania története szerint a szenvedélyeitől vezért olasz nő, Zingarina (Asia Argento) azért autózott Romániába – barátnőjével, Marie-val (Amira Casar) –, hogy nagy szerelmét, Milánt (Marco Castoldi) megtalálja. És közölje vele: apa lesz… Csakhogy Milán bohém muzsikuslélek, se taljánföldre, se családra nem vágyik. A szinte eszét vesztett Zingarina is marad, helyi nyomorgó népekhez csatlakozik, mígnem a kupeckedő, mindennel seftelő Csangaló (Birol Ünel) védőszárnyai alá nem veszi. A vándorkereskedő és terhes fiatalasszony lassacskán összecsiszolódik, valamiféle szerető vonzalom támad közöttük, de a boldogság révbe érése nem adatik meg számukra.
Gatlif filmjének zenéje kiváló (az egyik kocsma dalos pacsirtájaként villan fel Palya Bea), mi tagadás, elvártuk tőle. Ám az a legnagyobb baj a Transylvaniával, hogy ezeknek az elvárásoknak megfelelően építkezik, csupa közhelyből és frázisból rakosgatja össze az erdélyi „roma-legót”. Olyan, ahogy a messze földi Pistike elképzeli, milyen lehet arrafelé az élet, milyen lehet ott cigánynak lenni. Sokat kell inni és táncolni, egészségtelenül nagyokat és zsírosakat kell enni. Gatlif a sztereotípiák előcitálása mellett hallgat az olyan – súlyos – gondokról, mint a munkanélküliség, a faji megítélés kérdése. Egyébként igen kiváló és gazdag tárházú közösségábrázolásából ezúttal csak azokat az elemeket vonultatja fel, amelyek a felszínes szerelmi történetéhez elengedhetetlenül szükségesek. Ezért aztán se ez, se az nem az igazi.