amerikai, 2007 100 perc
Eredeti cím: Wild Hogs Rendező: Walt Becker Forgatókönyvíró: Brad Copeland Operatőr: Robbie Greenberg Zene: Teddy Castellucci Szereplők: Tim Allen (Doug Madsen), John Travolta (Woody Stevens), Martin Lawrence (Bobby Davis), William H. Macy (Dudley Frank), Ray Liotta (Jack), Marisa Tomei (Maggie) Mozistart: április 19., Forgalmazó: Fórum Hungary Kft. Honlap
Teljesen mindegy, hogy a tévésorozatokon edződött forgatókönyvíró, Brad Copeland és a rendező, Walt Becker (Buliszerviz) hogyan állt neki a projekthez. Már a szereplőválogatáson eldőlt minden. A mellékországúti egyszerűségű viccek is jól hangzanak a Tim Allen, John Travolta, Martin Lawrence és William H. Macy négyes-fogat valamelyik tagja szájából.
A sztori nem különösebben említésre méltó
Különösképpen, hogy mindegyik játszó egy-egy komédiástípust képvisel: Allen (bár a Télapu-szériával jó mélyre repült) a családbarát humort, Travolta a laza tréfálkozót (bármiképpen alakult a pályája a Ponyvaregény óta, valahogy ez rajta ragadt), Lawrence a színes bőrű kisember külvárosi kacagtatóját, Macy az intellektuális poénmondót hozza, utóbbi esetében annyi finomítással, hogy ezúttal a szerencsétlenkedő vesztes-figura tortahumorral „édesített” alanyát is benne tisztelhetjük.
Öreg járgány szivatóval indul
Merthogy különben a sztori nem különösebben említésre méltó (nem is kell azzal bíbelődni, nemde). A negyvenes éveiket taposó fiúk – hobbimotoros bandájuk a Vadkakasok – élete elég vacak, hogy ne mondjuk: szar. A leginkább vesztésre álló – de persze azt csupán egy későbbi súlyponti helyzetben közlő – Woody (Travolta) kitalálja, hogy a rozsdás létkereken kizárólag az lendíthet előnyösen, ha nekivágnak az amerikai vidéknek, és motoroznak céltalanul, a szabadság és a hajborzolás kedvéért.
A jobb sorsra érdemes (és inkább derék polgárember belsőségű) legények aztán afférba keverednek egy igazi, vérbeli kétkerekű bandával, és miközben (a maguk sajátos módján és némi külső segedelemmel) megmentik a szomszédos békés városkát – nemkülönben annak szemrevaló, szerelmetes természetű kávézó-tulajdonosnőjét (Marisa Tomei) – felmagasztosulnak a feladathoz: saját életükhöz. Természetesen a „mondanivaló” inkább csak kötelező kellék és mutatvány, a hangsúly a négyikszesek szerencsétlenkedésein van.
Csak ezekkel a színészekkel működik
Filléres, blőd szituációknak lehetünk a tanúi, minden valahonnan ismerős. Ám éppenséggel azzal a felállással szembesülünk, hogy mindennek ellenére a Faterok motoron működik – és határozottan szórakoztat.
A szemmel láthatóan a komolytalan szerepkörükben jólesően lubickoló színészek élvezik a „műsort”, ezért egy másfél órára kikapcsoló, igaz, jelentős nyomot rekeszizmainkban és emlékezetünkben nem hagyó vígjátékkal ajándékoznak meg. Ha nem szerepelnének azok a színészek a filmben, mint akik, a film simán beillene egy hétvégi tévématinénak is. Így viszont megnézzük – és szeretjük.