Beköszöntött az áprilisi nyár, gőzerővel dolgoznak a verejtékmirigyek a zsúfolt 8-as buszon. Ilyen időben kirándulni jó, hűs erdőbe, ahol még eredeti formájában csodálhatjuk meg a betűdzsungel alapanyagát. Még hogy kevesen olvasnak! Umberto Eco, a fesztivál idei sztárvendége csak egy óra múlva dedikál, s már hosszan kígyózik a sor az utcán.
A Kongresszusi Központban sem sokkal jobb a helyzet, mint a buszon. Fülledt üvegházi atmoszféra fogad, a standok közötti szűkös folyosókon hömpölyög, tuszkolódik az embertömeg, a magas páratartalom elhomályosítja a műértők szemüvegét. Sok, sok, sok – számszerűen 25 országból érkeztek kiállítók és szerzők, a közel ötszáz kiadó 40-45 ezer könyvvel képviselteti magát.
Egy nyomdász a Gutenberg-galaxisból KÉPGALÉRIA! (Fotó: Csordás Dániel)
Kanada a kétmilliárd dolláros piac
Idén Kanada a Könyvfesztivál díszvendégországa, a fesztiválra negyven kanadai szerző könyve, és húsz, az országról szóló reprezentatív kötet jelent meg. Nem véletlen ez a nagy barátkozás, Kanadában különösen sok magyar él: az 1956-os forradalom után 38 000-en emigráltak Kanadába, hogy aztán később közülük sokan jelentősen hozzájáruljanak annak gazdasági és kulturális fejlődéséhez.
Őket idézi a bemutatkozást kísérő fotókiállítás, V. Tony Hauser 50 sikeres kanadai magyarról készült fekete-fehér portrésorozata. Magyar vonatkozásai mellett Kanada robbanásszerűen fejlődő könyviparára is érdemes kitérni: harminc évvel ezelőtt az Egyesült Államokból, Franciaországból és Angliából importált könyvek tették ki a kanadai könyvpiac legjavát. Azóta a növekvő állami támogatásnak köszönhetően a kanadai könyvkiadás bevétele 2004-re meghaladta a kétmilliárd dollárt (340 milliárd forint). Az 1970-es évekhez képest az állami támogatás hatszorosára, az írók száma ötszörösére emelkedett Kanadában.
Még a Rózsa nevéből is akad
A kiadók marketingtevékenysége nem lép túl a szórólapozáson, egyedül a Kner Nyomda bátorkodik egy kis bolondozással színesíteni a standok monotóniáját, egy Kner Izidornak öltözött úr korabeli nyomdagéppel állít elő archaizáló flyereket. Ahogy délután négytől az egyik legnagyobbként emlegetett kortárs író, Umberto Eco is sorozatgyártásra rendezkedik be.
A professzor elé járulók többsége a könyvfesztiválra magyar nyelven is megjelent legújabb könyvét, Loana királynő titokzatos tüzét lapozgatja, de nem mindenki ennyire naprakész, Foucault ingából és A rózsa nevéből is van bőven. A szignatúra-gyártósor futószalagja ütemesen helyezi a biankó példányokat a mester elé, aki jól tűri a monotóniát, a századszorra is személyre szóló kedves mosollyal írja alá a nevét.
Feltörekvő képregény
Az idei fesztivál nagy feltörekvője a képregény. A kizárólag képregényeket árusító Képregény Nagyker/Eduárd képregénybolt standja – akaratlanul is szimbolizálva a műfaj jelenlegi helyzetét – ugyan az épületen kívül található, de a rajzolt kockák már több kiadó kínálatán keresztül is beszivárognak a magyar könyvpiacra. A kisebb, a képregényt szívügyének tekintő kiadók (Nyitott Könyv, Titkos Fiók, Képes Kiadó, Roham) mellett a Líra és Lant csoporthoz tartozó Athenaeum is ráérzett a korhangulatra és hat manga-kötettel lepte meg a magyar közönséget. Áttörésről még nem beszélhetünk, de az Esterházy és Coelho kötetek között virító túldimenzionált rajzolt mellek és szemek üdítőleg hatnak.
Mivel az idei évről még nincsenek kimutatások, nézzük, mit olvastak a magyarok 2006-ban. A gyerekeknél a varázslós meseregények, a Harry Potter- és a Narnia krónikái-sorozat volt a favorit, a felnőtteket is a misztikus rejtélyek hozták lázba: a Da Vinci-kód és a Tesco titok tarolt tavaly. A megkérdezett könyvkiadók szerint idén recesszió jellemzi a könyvpiacot. Bár egyre több a kiadvány, a vásárlási kedv visszaesett, szeptember óta spórolós a hangulat. A tendenciák nem változtak: még mindig a nők olvasnak többen, a legkelendőbb a szakácskönyv és az egzotikus lektűr, nem kell hozzá nagy szociológiai tudomány, hogy megfejtsük: mesés románcra csábítja a férjétől elhidegült háziasszonyt a dombornyomásos borító.
/XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál április 12–15./