A térmágus: VPM
Jól esik belefeledkezni Tatabányán a Kortárs Galériában Varga Patrícia Minerva kiállításába. VPM képeit nem könnyű, de valódi élmény megfejteni. Első ránézésre nagy színes terek kombinációi, sárga örvények, vörös indulatok, kettős napok, sötét testek és magányosnak tűnő figurák adják a témát. Zavarba ejtő, hisz amit látunk modern, de mégis archaikusan mély, nem finom ecsetvonásokból összerakott gloriettek, hanem elemi erővel megalkotott kiáltványok, fentről a szakrálistól lefelé az anyagi felé, ahogy Minerva fogalmaz „…én nem festeni akarok, hanem közvetíteni…”. Nem volt zökkenőmentes alkotói pályája, bár kislány korától tudta, hogy művész lesz. Több próbálkozás után alkalmazott grafikai szakon kezdte meg művészeti tanulmányait, mellette statisztált a Madách és a Katona József Színházakban. Festő főiskolásként hollandiai ösztöndíjat kapott, több hónapot töltött Hágában, ahol belekóstolhatott a nyugati művészet friss áramlataiba. Kiforrott művészként tért haza, azóta teszi azt, amiben hisz, alkot és közvetít a színek, az örvénylő formák drasztikus erejével. 1994-ben Tóth Menyhért Alapítványi ösztöndíjat, 1998-ban Barcsay-díjat, 2003-ban Palládium-díjat kapott. Az április 28-ig látható tárlat a biztos kezű alkotó briliáns festményeiből válogat.
A francia: Prinner Antal
Csörgő, Bukta, Kempelen – további kiállítások
Az Ernst Múzeumban április 11-én, este 6-kor ismét egy különleges tárlat nyílik: Anton Prinner retrospektív kiállítása. A magyar császári és királyi anyakönyvekben Pesten Prinner Antalként 1902. december 31-én bevezetett újszülött, 1920-tól Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványaként ismerkedik a festészet rögös útjával. 1928-ban Párizsba költözik. Barátjával, Szenes Árpáddal a montmartre-i kocsmákban és szórakozóhelyeken készített karikatúrákból éltek. 1932-től hatott rá az orosz konstruktivizmus. A háború alatt, a párizsi német megszállás idején „mániákus pontossággal kidolgozott, szürrealizmusba hajló misztikus tusrajzokat készített”. 1950-től kerámiára, fába és gipszbe készít szoborvíziókat. A 60-as évek közepétől újra a Montparnasse-negyed lakója haláláig, 1983-ig. A francia nagykövet által megnyitott kiállítás május 23-ig látható.
Jovián: a kompromisszummentes
Földképek címmel április 12-én nyílik és május 25-ig látható a Társalgó Galériában Jovián György kiállítása. A zenei felvezetéssel 19 órakor kezdődő program ízelítőt ad az 1951-ben, Szilágysomlyón született ragyogó művész képi világából. Az 1982-ben Budapestre költözött Jovián számtalan alkotói díj birtokosa, 1985-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. A rendkívül gazdag tudású művész alkotásai igazi mitológiai utalások. Jovián nem csak alkot, hanem filozofál is, mindezt részletezően és finom eszközökkel teszi, kompromisszumok nélkül.
Hórusz Archívum: privát pillanatok
A Hórusz Archívum az egyik legnagyobb magyar privátkép-gyűjtemény. Kardos Sándor operatőr harminc évvel ezelőtt kezdett amatőr fényképeket gyűjteni. A gyűjtemény az eltelt évtizedek alatt oly hatalmassá gyarapodott, hogy jelenleg a Hóruszban őrzött fotók száma eléri a másfél millió darabot. Bárki, aki elkezd Hórusz-képeket nézegetni, rövid időn belül találkozik önmagával, találkozik olyan fotóval, amiről az az érzése, hogy tulajdonképp róla készült, vagy akár ő is készíthette volna. Az amatőrök kezén milliószámra készülnek a fotográfiák, ahol remekmű születhet anélkül is, hogy ezt akár a fotós, akár a képen szereplő emberek észrevennék. „Isten ujja beleért” – ahogy Kardos Sándor fogalmaz –, néha akaratlanul is más fotó jön létre, mint amit az alkotó szándékozott volna. A gyűjteményből 100-120 képet mutat be a Szent István Király Múzeumban megrendezett tárlat, mely április 14-én délelőtt nyílik és május 20-ig látogatható.
Czóbel: kicsi de ütős
Az Erdész Makláry Galériában április 21-ig látható kiállítás Czóbel Béla (1883-1976) festészetébe ad betekintést. A festői tanulmányait a nagybányai szabadiskolában kezdő Iványi Grünwald tanítvány 1902-03 között a müncheni akadémián, majd 1903-ban a párizsi Julian Akadémián képezte magát. Párizsban barátságot kötött Picassóval, Braque-kal, és a fauves-ok csoportjához tartozó több festővel. 1911-ben tagja lett a Nyolcak csoportjának. 1914-től a hollandiai Bergenben, majd Berlinben élt. Itt elsősorban német expresszionista hatású, fülledt hangulatú városképeket, szobabelsőket és portrékat festett. Első budapesti gyűjteményes kiállítását 1924-ben rendezte meg a Belvedere szalonban. Alapító tagja volt a KUT-nak, a Nemzeti Szalonban rendezett szinte valamennyi kiállításukon szerepelt. 1925-ben Párizsba költözött, ahol 15 évig élt, egyformán részt vett a párizsi és a magyar művészeti életben. A második világháború után télen Párizsban, nyáron Szentendrén dolgozott, ahol 1975-óta múzeuma is van.
Hegedűs 2 László: bakeliteratúrák, bakelitográfiák
A Petőfi Irodalmi Múzeum ad teret április 20. és május 17. között Hegedűs 2 László lemezjátszóra nem való, gyűjteménybe annál inkább kívánkozó bakelit-art kiállításának. H2L-t mindannyian jól ismerjük, hiszen ő tervezte és kivitelezte az Egér a Marson című kultikus rajzfilm 13 epizódját, a 30-40-es generáció szocializációs alapművét. A tárlatot 17 órakor Radnóti Sándor esztéta nyitja meg. A Petőfi Irodalmi Múzeumban látható új kiállítás része annak a retrospektív folyamatnak, ami a Magyar Fotográfiai Múzeumban és az Ernst Múzeumban kezdődött. A fotók, festmények, grafikák után Hegedűs 2 most a bakelitográfiáit, bakeliteratúráit mutatja be, melynek egyes darabjai az Országos Széchényi Könyvtáron, a Petőfi Irodalmi Múzeumon, a Szent István Király Múzeumon, a Zenetörténeti Múzeumon, a Magyar Fordítóházon kívül számos gyűjteményben megtalálhatók. A kiállítás alkalmából 500 darab számozott CD is megjelenik Esterházy Péter és Radnóti Sándor írásaival.