Az író 1922. november 11-én született, ősei a vesztfáliai Münsterből származtak, a 19. század közepén érkeztek Amerikába. Szatirikus műveiben a háború abszurditását fogalmazta meg és megkérdőjelezte a technikai haladást. Műveit televízióban, rádióban és színházban játsszák.
Három regényét megfilmesítették. Az Ötös számú vágóhíd zenéjét Glenn Gould szerezte. A Bajnokok reggelije (1973) című könyvéből készült film producere és egyik főszereplője Bruce Willis, a másik főszereplő Nick Nolte, aki a harmadik megfilmesített könyv, az Éj anyánk főszereplője, a háborús bűnös Howard Campbellt alakítja.
További fontosabb művei a fentieken kívül: Börleszk (1976), Mesterlövész (1983), Galápagos (1985), Hókusz-pókusz (1990), Időrengés (1997). Későbbi regényeiben csökkent a fantasztikum, és nőtt az amerikai társadalom rajzának aránya.
A hazátlan ember
Kurt Vonnegut néhány éve megfogadta, hogy nem ír több könyvet. Tavaly megszegte, és kiadta a Hazátlan ember című személyes hangvételű, mégis a tőle megszokott „fekete humorban” bővelkedő kötetét. Történetein keresztül bepillantást nyerhetünk abba, hogyan gondolkodottk az egyik legnagyobb amerikai író a háborúról – a II. világháborútól az iraki háborúig –, pusztuló környezetünkről és az 1960-as években gyártott Saabokról. S mindezt a legjobb formájában írt prózában.
„A szocializmus semmivel sem gonoszabb szó, mint a kereszténység. A szocializmusból éppúgy nem következik Joszif Sztálin meg a titkosrendőrség meg a templomok bezárása, mint ahogy a kereszténység sem áll ok-okozati viszonyban a spanyol inkvizícióval.” – írja valahol. Vagy máshol, akárha Woody Allen mondaná, csak vonnegutosan: „Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött. Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának.”
„Francba az egész szarsággal. Van valakinek egy atombombája? Kinek nincs manapság atombombája?” Írja. Így megy ez.
Született a fegyvernyugvás napján
1922. november 11-én született az Indiana állambeli Indianapolisban. A születési dátum és a hely mindig fontos volt Vonnegut számára. Pár éve ezen a napon hallgattak el a fegyverek Európában. “Emberi lények millói meg milliói ekkor abbahagyták egymás mészárlását – írja. – Beszéltem öregekkel, akik ott voltak a csatatereken. Lényegében mind azt mondták, hogy a hirtelen csend Isten hangja volt. Vagyis még élnek köztünk néhányan, akik emlékeznek rá, hogy Isten kizárólagosan az embereknek üzent” – kezdi egyik regényét.
Az író neve a vesztfáliai Münsterből származó német elődökre utal. A családi legenda szerint az egyik ős birtokka – ein Gut – a kicsiny Funne folyó mentén terült el. Innen a név: birtok a Funne mentén. Az eredeti Funnegut név már Amerikában változott Vonnegutra. Az amerikai Vonnegutok első képviselője, Clemens 1850-ben telepedett le Indianapolisban. Clemens édesapja még Vesztfália nagyhercegének volt az adószedője. Anyai nagyapja híres serfőző volt, itala a Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert (állítólag a belekevert koffein miatt). Apai nagyapja és apja neves és jómódú építész volt. Id. Kurt Vonnegutnak három gyermeke született, közülük Kurt élt a legtovább. Ő nevelte fel Alice nővére három árváját is, összesen hat gyermeket.
A háborúban
Vonnegut 1940-ben érettségizik, majd a Cornell Egyetemre kerül. Itt biokémiát tanul és az egyetem újságjába írogat. Pearl Harbour után önként belép a hadseregbe. A nyugati hadszíntéren gyalogos felderítő. Amikor német hadifogságba esik, egy drezdai hadiüzemben dolgozik, amely vitamindús malátafolyadékot gyárt a terhes anyáknak. 1945. február 13-án Drezdát az angol-amerikai légierő porig rombolja. “Minden semmivé lett, csak a pincék maradtak meg, bennük 135 ezer Hansi és Gréti összesülve, mint a mézeskalácsfigurák” – írja leghíresebb regényében, Az Ötös számú vágóhídban. Az esemény meghatározza az író világképét. Megdöbbenti az a szakmai tökély, amellyel a szövetségesek két óra alatt eltörölnek a föld felszínéről egy ősi kultúrközpontot és megölnek 135 ezer polgári személyt. Vonnegut emlékeiben a lángoló Drezda a világvége, az apokalipszis jelképe, az értelem törékenységének és az emberi gonoszságnak a szimbóluma.
Sikertelen antropológus
Európából hazatérve három éven át antropológusként tanul a Chicagói Egyetemen. Az egyetemen bukdácsol, szakdolgozatát elutasítják, ekkor még diplomát sem szerez. A Generel Electric reklám- és propagandaosztályára kerül, innen ered a technológiához fűződő skizoid – undorból és csodálatból egyszerre táplálkozó – vonzalma. Ráébredt, hogy a technika fejlődését nem követte megteremtőinek párhuzamos erkölcsi haladása.
A főállású író
1950-ben a General Electricet otthagyva Cape Codra költözött, s főállásban írni kezdett, sci-fi magazinoknak gyártotta történeteit. Első regénye, az 1950-ben megjelent Zongorajátékos is Utópia 14 címmel, ízléstelen, vásári borítóban került a szupermarketek standjaira. Ugyanígy járt sokak szerint legjobb műve, a Titán szirénjei (1959), de az írónak pénz kell a megélhetéshez.
Macskabölcső, Drezda-kötet
Vonnegut a Macskabölcső megjelenéséig (1963) főleg ügyes sci-fi specialistának számított, ami persze az Egyesült Államokban nem is hangzik olyan rosszul. A fordulat: egy függetlenségre sokat adó bostoni könyvvállalkozó, Seymour Lawrence megjelentette Az Ötös számú vágóhid-at. Ezúttal minden összejött. A téma, Drezda tragédiája újdonság volt Amerikában. Illett hozzá az abszurd előadásmód is. A világvége-élményt, amely régóta megülte az író lelkét, végre kedve szerint megírhatta. A művet Vonnegut amerikai méltató egyszerűen csak Drezda-kötetként emlegetik. Film is készült belőle. A kritika a mennyekbe emelte. Előző írásai újra piacra kerültek, mindegyik azóta is kasszasiker.
Vonnegut most már felhagyhatott a neki kevésbé tetsző feladatok vállalásával, az önfenntartáshoz szükséges anyagiak hajszolásával. A nehezén túl volt; elismert, keresett írónak számított. Megírhatta a Boldog születésnapot, Wanda June című színdarabot, amelyet 1970-ben mutattak be New Yorkban, s amelyet képernyőre is átdolgozhatott.
Ökörködésre születtünk
Kurt Vonnegut nem volt termékeny alkotó, viszont sokat szerepelt “élőben” is, s ezekre az alkalmi feladatokra alaposan felkészült. Egyetemi évfolyambúcsúztató beszédeinek, előadásainak, világi prédikációinak se szeri, se száma. Kiterjedt levelezést folytatott, és számos irodalmi értékű nekrológot is írt. Rajzolt és festett. Ha két regény között hallgatása túl hosszúra nyúlik – feltehetőleg kiadói unszolásra -, közreadta különböző előszavait, sírbeszédeit, a maga és mások leveleit, esetenként éppen a családtagja által írt, nem közlésre szánt darabokat. A “kollázs”-kötetek arra szolgálnak, hogy a regény műfajnál tömörebben, olykor leplezetlen didakticizmussal tolmácsolják Vonnegut tételeit.
Megalkotta Kilgore Trout, az amatőr zseni, a zug-sci-fi író alakját, hogy a bőrébe bújhasson. Kilgore – epizódszerűen – szinte minden regényében felbukkan, majd a Bajnokok reggelijében és az Időomlásban eljátszhatja végre a főszerepet is.
“Avégből születtünk a világra, hogy ökörködjünk. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét! ” – mondta egy egyetemistáknak tartott előadáson.