angol, 2007 98 perc
Eredeti cím: Mr. Bean’s Holiday Rendező: Steve Bendelack Forgatókönyvíró: Simon McBurney története alapján Hamish McColl, Robin Driscoll Operatőr: Baz Irvine Zene: Howard Goodall Producer: Peter Bennett-Jones, Tim Bevan, Eric Fellner Szereplők: Rowan Atkinson (Mr. Bean), Emma de Caunes (Sabine), Willem Dafoe (Carson Clay), Max Baldry (Sztyepan), Clint Dyer (Luther) Mozistart: március 29. Honlap
A villamosmérnöknek tanult, ám komikussá avanzsáló Rowan Atkinson 1990-ben indította útjára a némafilmek kisemberi figurájának idióta – és alkalmasint pitiáner gonoszkodásoktól sem mentes, tehát nem az abszolút jó kategóriájába sorolható – változatát, öt évig szórakozatta vele a brit szigetek, majd az egész világ röhögni vágyó közönségét. Mr. Bean egyértelműen a televízió szűk átmérőjű képernyőjének az antihőse, a nagyvásznon nem él meg, a lineáris, másfél órás történet nem az ő műfaja, gagről gagre él, és hiába az egyes és most a kettes számú opus minden erőfeszítése, elveszik, perifériára szorul a történetben. Holott elvileg ő a lényeg.
Remake, nem remake?
A Jacques Tati-klasszikust (Hulot úr nyaral) idéző cselekmény során Mr. Bean (Atkinson) francia déltengeri nyaralást nyer, éppen a cannes-i filmfesztivál idejére, ám az odaútja kalandos, elveszett orosz kisfiút (Max Baldry) istápol, reklámfalu-díszletek közé téved, ahol a nagyarcú és önimádó rendező (Willem Dafoe) átgázol mindenen és mindenkin, a tehetséges (és szép) ifjú színésznőn (Emma de Caunes) is. De persze végül a kelekótya kis-angol – a maga idülten eszement módján – mindent elsimít: a komika befut, az elkallódott legény megtalálja a szüleit stb.
Atkinson cáfolja, hogy filmje az 1953-as Tati-remek modernizált variánsa volna, bár, megítélésünk szerint szavai pont az ellenkezőjét támasztják alá: „A filmünk mozgatórugója Bean törekvése, hogy eljusson a csodálatos tengerpartra. Nem igazán a Hulot úr nyaral inspirálta. Annak a filmnek a lényege az volt, hogy a főszereplő öt percig utazott, majd másfél órát a tengerparton töltött, míg mi másfél órát utazunk a film alatt, és csupán öt percet töltünk a tengerparton.”.
A hülyeség akadály
Az alig beszélő (karcosan mormogó) Bean-figura – akinek őseit a némafilm-klasszikusok között kereshetjük: Buster Keaton, Charlie Chaplin, Harold Lloyd és Carl Valentine – rajongói csalódni fognak, mert néhány poént leszámítva a filmből hiányzik a markáns hülyeség. Hiába ült a rendezői székbe az angol humor – tévés – szakértője, Steve Bendelack (Angolkák, Kretének klubja), a Mr. Bean nyaral erőtlen próbálkozás.
Atkinson, aki az 1994-es Négy esküvő és egy temetés cameo-pap szerepében hívta fel arra a közönség figyelmét, hogy mást is tud, mint a mániákus kertvárosi kisember paródiáját – vagy korábban: a brit történelmen át kalandozó degenerált, de jó humorú arisztokrata (Fekete Vipera) gúnyrajzát – jobban teszi, ha a mozikban egyéb, jobban (Az eltakarítónő, Üldözési mánia) vagy rosszabban (Johnny English, Scooby-Doo – A nagy csapat) sikerült filmek mellék- és főhőseinek a bőrébe bújik. A magyar hódolók pedig azzal a tudattal (is) kárpótolhatják magukat, hogy az 1995-ig gyártott Bean-szkeccsek 2002-ben készült rajzfilmváltozatát a magyar Varga Csaba-műhely jegyzi.
Mint mondják: a hülyeség nemzetek fölötti. Ám a mozikban – úgy tűnik – ezúttal akadály.