“Csillogást akarok, üzletet akarok, fiatalokat akarok“ – jelentette ki Dieter Kosslick, a Berlinale igazgatója 2002-ben, abban az évben, amikor először vette át a fesztivál vezetését. A showbiz és a sztárok mellett Kosslick a program, a filmek komolyságát is hangsúlyozta: „800 méterre Hitler egykori bunkerétől nem tagadhatjuk le a valóságot, egy fesztiválnak tükröznie kell a világ társadalmi problémáit is.“
Eltelt öt év és a berlini filmfesztivál azóta is ezen keskeny határvonalon egyensúlyoz: Kosslick nagy erőkkel csábítja Berlinbe a filmsztárokat – George Clooney például visszatérő vendég, igaz, idén kihagyta A jó német díszbemutatóját –, ugyanakkor súlyos, megkerülhetetlen problémákat feszegető darabokat várnak ide leginkább. „Ebben az évben még több híresség látogatott el hozzánk, de még izgalmassabb, hogy ezek a szupersztárok olyan komoly témákról forgattak filmeket, amikről én is beszélni akarok“ – lelkendezett alig tíz napja, az 57. Berlini Filmfesztivál kezdetén az igazgató.
Vang Csüan-an (Quanan Wang) átveszi a legjobb filmnek járó Aranymedve-díjat (Fotó: EPA)
Nem mindig sikerül
Talán éppen emiatt kerülhettek a versenyprogramba idén olyan darabok, mint például a Sharon Stone főszereplésével készült When A Man Falls in the Forest, ami depressziós átlagamerikaiak vergődését mutatja be vagy Jennifer Lopez Bordertownja, ami egy rettenetes, ma is tartó gyilkosságsorozatról szól az észak-mexikói határváros, Juarez környékén. Hiába a komoly témák, mindkét filmet apró darabokra szedtek a kritikusok, és a közönség sem fogadta őket lelkesen: a pletykaoldalakon azonnal megjelentek azok a fotók, ahol Lopez könnyeivel küszködve próbálja tartani magát, miután filmjét kifütyülték a berlini világpremieren. A szakírók kemény kritikával illették Kosslickot, amiért a hollywoodi ‘star power‘ miatt beengedte ezeket a darabokat a nagymúltú Berlinale versenyprogramjába.
De ebben az évben egyébként is nagyon ritkán lelkesedtek a kritikusok bármiért – erős kivétel volt a végül Arany Medvével távozó (Tuya’s Marriage) Tuya házassága, amit már csak ezért sem lehet „meglepetés-győzelemnek“ nevezni, ahogyan a The Hollywood Reporter tette a gála után. A fesztivál első napjaiban vetített kínai versenyfilm ugyanis kizárólag lelkes, fődíjat emlegető kritikákat kapott. Szerették még a kritikusok az új Menzel-filmet és jól fogadták a skót David Mackenzie filmjét, a Hallam Foe-t is, Jamie Bell-lel a főszerepben. Az általános bágyadtságot a fesztivál ötödik napján André Téchiné szenvedélyes darabja, a remek Les Témoins (A tanúk) rázta fel. A berlini közönség vadul ünnepelte az új Frank Miller-képregényadaptációt, a 300-at, és nagy siker volt a szexklubban dolgozó nagymama története is, az Irina Palm, ahol Gryllus Dorka fontos mellékszerepben szerzett újabb rajongókat – a film utáni sajtótájékoztatón több újságíró is kiemelte játékát.
Elismert magyarok
A magyar jelenlét egyébként is szokatlanul erős volt idén Berlinben, erről a Variety a fesztivál alatt naponta új számmal jelentkező különkiadása is beszámolt. Vezér Éva, a Magyar Filmunió ügyvezető igazgatója a FigyelőNetnek elmondta: „a Berlinale különböző programjaiba több mint 4800 filmet neveztek be, amelyből mintegy 400 film jutott be a fesztivál különböző szekcióiba. Komoly eredmény tehát, hogy egy magyar rövidfilm, négy magyar játékfilm és egy magyar koprodukcióban készült film képviselhette a magyar filmgyártást Berlinben.“
A rövidfilmek között versenyzett Szilágyi Varga Zoltán Jegyzőkönyv – Mansfeld Péter emlékére című műve, míg az idei szemlenyertes Iszka utazását, Bollók Csaba filmjét, a Generation-szekcióban vetítették le. A Panorama programjába két magyar filmet is beválogattak: Esztergályos Károly Férfiaktját és Bogdán Árpád Boldog új élet című munkáját láthatta a berlini közönség. A Berlinale Special mutatta be a Szabadság, szerelmet, a Forumban pedig egy szerb-német-magyar koprodukció is szerepelt: Srdan Golubovic filmje, A csapda.
Mészáros Mártát idén „Berlinale Kamera“-díjjal tüntette ki a fesztivál, a díjat Dieter Kosslick adta át. Ebből az alkalomból levetítették az 1975-ben Arany Medvével kitüntetett Örökbefogadást is, Vezér Éva is ott volt az ünnepélyes díjátadón. „Mészáros Márta szavai nagy derültséget keltettek a közönségben, amikor visszaemlékezve az 1975-ös fesztiválra elmesélte: megérkezése után a kelet-berlini repülőtéren egy fekete Volga várta, ami elvitte őt a ”határátkelőig”, ahol saját maga átcipelte a bőröndjét, majd a határ túloldalán a nyugat-berlini fesztivál fekete Mercedese vitte tovább a fesztivál központjába. A díjátadón fényképezőgépével együtt megjelent az az idős hölgy is, aki annak idején, 1975-ben Mészáros Mártát fotózta az Arany Medve átvételekor. Megható pillanat volt“ – mesélte Vezér.
Ha Arany Medvét nem is, de komoly díjat kapott idén egy magyar film: Bogdán Árpád, miután a 38. Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb elsőfilmes rendező díját, Berlinben elismerő oklevelet vehetett át a Boldog új élet-ért. Az oklevelet a Panorama-szekció alapító igazgatójának, Manfred Salzgebernek tiszteletére alapított független, háromtagú zsűri ítélte oda a filmnek.
Véget ért az 57. Berlinale: a Potsdamer Platz-on felgöngyölték a vörös szőnyeget, eltűnt a fesztivál liláspiros táskájával rohangáló tömeg, a téren örökké károgó varjak újra átvehetik a hatalmat.