Cseppet sem ijesztő, sőt, játékra csábító hely ez, ahol a játékok közben észrevétlenül szembesülünk azokkal a – néha apró cseprőnek tűnő, de egy fogyatékos számára szinte megoldhatatlan tűnő – problémákkal, amikkel a siketek, vakok, mozgássérültek vagy értelmi fogyatékosok nap, mint nap találkoznak.
A magas küszöb
Kerekesszékben ülve bizony elsőre fejtörést okoz a küszöb ijesztő magassága, aztán jön az instrukció a játékvezetőtől, aki maga is kerekesszékes: „dőlj hátra, rántsd meg erősen a kereket, és menni fog!” És megy. Ha nem is elsőre, vagy másodikra, de megy, és már mosolygok. Mosolyog ő is, és megdicsér, pedig a neheze még hátravan. A szűk labirintusban székben közlekedni nem egyszerű, elképzelem a szobámat, az ajtót, talán nem is lenne hely. Faltól falig megyek, térdmagasságú falak között, kicsit olyan ez, mint autót vezetni, meg kell találni a megfelelő szöget. Végül kijutok és megdicsérnek. Sikerült.
„Szerintünk nem a szánalom felkeltése a jó út ahhoz, hogy megismerjük, hogyan is élnek ezek az emberek, hiszen ezt teljességgel átérezni soha nem fogjuk tudni. A cél azoknak az eszközöknek és technikáknak a bemutatása, amikkel együtt élnek, meg akarjuk mutatni, mik azok, amelyeket a fogyatékkal élők, és a nem fogyatékkal élők is használnak”- magyarázza Nagy Géza, aki szerint a kerekesszék például egy technikai sportnak is felfogható, s működésének ismerete közelebb vihet ahhoz, hogy adott esetben egy fogyatékkal élőnek segítséget nyújtsunk.
Jelbeszéd és tájszólás
Az asztaloknál ülve egy belga csoport épp magyar jelbeszédet tanul. „Fura helyzet ez – magyarázza idegenvezetőnk – hiszen az itt tanult jeleket aligha tudnák otthon hasznosítani, ugyanis minden országnak külön jelnyelve van, sőt, az egyes kifejezések akár tájegységenként is változhatnak. Vagyis a jelbeszédben ugyanúgy létezik tájszólás, mint a verbális nyelvben. Magyarországon 7-8 féle tájszólás létezik, másként mutatják például a disznót – itt a nyakára mutat – ott, ahol van disznóvágás, és másképp, ahol nem jellemző – itt disznó-orrot formáz a tenyeréből”. Azt is megtudjuk, hogy sajnos Magyarországon inkább az oralista, vagyis szájról olvasós módszerrel tanítják a siketeket, holott ők sokkal inkább tudnak vizuális módszerekkel, jelbeszéddel kommunikálni. Nagy Géza szerint a jelnyelvet kéne anyanyelvként, a magyart pedig idegen nyelvként tanítani. Megint tanultunk valamit.
Detektívképregény és sötét szoba
A park egyik legizgalmasabb része a vaklabirintus, ami a hagyományostól eltérő, annál sokkal különlegesebb módja annak, hogy kipróbálhassuk, milyen lehet nem látni. És itt – Nagy Géza szerint – valóban azon van a hangsúly, hogy nem látni, hiszen azt, milyen vaknak lenni, nem fogjuk megérteni. De nem is az a lényeg, hogy érezzük a félelmet, a kétségbeesést, inkább az, hogy megnézzük, milyen problémákkal szembesülünk a sötétben, és azokat hogyan tudnánk megoldani. Sötétben bolyongásunknak egy detektív képregény ad megoldandó feladatokat: belépés előtt a falon olvashatjuk a Park szervezői által kitalált, 30-as évek krimijeire hajazó detektív sztorit, ahol egy bizonyos ponton a nyomozó ránk ruházza az ügy megoldását. El kell tehát mennünk egy lakásba, ahol nem kapcsolhatunk villanyt, és ahol a megoldás érdekében számos – a sötétben felettébb nehéz feladatot – kell végrehajtanunk. Pisztolyt kell keresni, dolgokat összeszedni, és egy régi tárcsás telefonon telefonálni, és persze a megoldás is ott van valahol. De, hogy hol az maradjon titok.
Az emeleten az értelmi fogyatékosok életével ismerkedhetünk, és természetesen segítségünkre is ők lesznek, a műanyag zöldségeket árusító boltban, vagy épp a postán, ahol egy Európai Uniós joganyag szövegét kell leegyszerűsíteni. Utóbbi nem volt egyszerű, hiszen a mondat még számunkra is érthetetlen volt, vajon megértik azok, akikről valóban szól? Aligha. Az itt található játékok egyébként az értelmi fogyatékosok ötleteiből születtek, és megmutatják, mik azok a problémák, amik az ő életükben gondot jelenthetnek.
A kiállítás különlegessége, hogy közel 100 fogyatékkal élő számára biztosít folyamatos munkalehetőséget, a játékokat is ők vezetik zömmel. Így igazán tanulságos találkozások jöhetnek létre azokkal, akikről ez a Park igazán szól. A Jövő Háza Ability kiállítása egy évig még biztosan üzemel, és a két másik kiállítással azonos időpontban hétfő kivételével minden nap megtekinthető.