Herendi Gábor, a vígjátékos

Díj nélkül távozott a 38. Magyar Filmszemléről a Skyfilm Stúdió Kft. tulajdonosa. Ám sem ez, sem frissen bemutatott játékfilmje, a Lora vártnál rosszabb startja nem keserítette el Herendi Gábort, aki a Vox magazin felmérése szerint tavaly a hazai filmes szakma 14. legbefolyásosabb emberének számított. A kezdeti, a fővárosi mozikban megmutatkozó érdektelenséggel is magyarázható „alulnézettségre” reagálva a rendező változtat az új filmje körüli hírverésen. Az ok, hogy a Lora vizuális kampánya túlságosan borúsra sikeredett .

Amerikai pszicho

Panaszra persze aligha lehet oka a mai napig reklámfilmek gyártásából és rendezéséből élő Herendinek. Nagyjátékfilmjeire, a Valami Amerikára és a Magyar vándorra több mint egymillióan váltottak jegyet, ami a legnézettebb magyar gyártású alkotások panteonjába emelte a vígjátékot. Más kérdés, hogy ez a mozi is csak hazai viszonylatban számított kasszasikernek. A 300 millió forintot hozó film bevételének 70 százalékát a mozik vágták zsebre, a fennmaradó összegen a gyártó és a forgalmazó osztozott.

Hogy az irigylésre méltóan magas nézettség dacára a Valami Amerika miért nem robbantott bankot, arra az az első hallásra meghökkentő válasz érkezik: túl sok magánpénz volt benne, és csupán 15 millió forint állami támogatás. Márpedig Herendi szerint a hazai filmes élet sajátos kapitalizmusának alapszabálya, hogy nyereséget csakis attól az alkotástól lehet várni, amely bővelkedik közpénzekben. Minél több a vissza nem térítendő apanázs, annál édesebben muzsikál a kassza.

A Valami Amerika rendező-producere ezzel együtt nem kesereg, hiszen első filmjéből már 80 ezernél is több DVD talált gazdára. „Szerencsénk volt, akkoriban még gyerekcipőben járt a kalózkodás. A Magyar vándort már hazavágta a hamisítás és a szélessáv” – tesz röpke kitérőt második, a 2002-es Valami Amerikánál két évvel később készült játékfilmje irányába. Amely nem csupán szakmai, de anyagi értelemben sem volt képes beérni az első nagy durranást, bár Herendi szerint „minden egyes játékfilm egy-egy csőddel ér fel”. A cége bevételeit főként reklámfilmek forgatásából produkáló rendezőnek ugyanis a mozifilmek elkészítése idején pont az alaptevékenységre nem jut elég ideje, vagyis, ha nagyjátékfilmet készít, az az éves árbevételén is meglátszik.

A kétféle munka azért is nehezíti meg az életét, mert az ügyfelei egyszerűen nem fogadnak el helyettest: lévén a nagyobb cégek életében sem mindennaposak a reklámfilm-forgatások, így a megrendelők elvárják, hogy azt a keveset a legmenőbbek rendezzék. Az igazán neves alkotókat sem nagy kunszt ugyanis megfizetni, miután a teljes büdzsének csak töredéke a rendezői díj – ráadásul e szegmensben Herendi szerint néhány éve mintha teljesen feledésbe merült volna az inflációkövetés metódusa. Ezért sem tud fiatalokat becsempészni a szakmába, ahová legfeljebb a legígéretesebb, játékfilmes referenciákkal rendelkező „ifjoncok” – Pálffy Györgyök vagy Török Ferencek – tehetik be lábukat. Az átjárás a játék- és a reklámfilmek készítése között egyáltalán nem egyedi. „A filmgyártás bölcsőhelyein sem megy ritkaságszámba, hogy valaki első mozijához reklámspotokból szedi össze az indulótőkét” – mutat rá Kántor László producer, az Új Budapest Filmstúdió ügyvezetője. Mi több, a „megélhetési bűnözés” eme sajátos műfaja – vagyis, hogy a művészfilmek rendezői hosszú távon is reklámok forgatásából tartják el magukat – a fejlett országokban sem megy eseményszámba.

Fogas kérdés

Herendinek, nem kevés erőfeszítés árán, de sikerül a szűkülő, a kilencvenes évek paradicsomi állapotaihoz képest 50-60 százalékos visszaesést elszenvedő piacon újra és újra megkapaszkodnia. Itt annak ellenére is eredményes, hogy a szakmán kívülről – a fogorvosi szék mellől – érkezett. A 45 éves rendező ugyanis nem a Filmművészeti Főiskolán végzett: a SOTE-n szerzett fogorvosi diplomát, ahol később hat évig tanított, miközben praktizált is.

Páciensei biztatására, mintegy szórakozásból kezdett el forgatókönyveket írni reklámtervekhez, hogy azután felhagyjon a rendkívül jó megélhetést biztosító fogászattal, s egy ugrással az amerikai BBDO reklámügynökség kreatív igazgatói székében teremjen. Később a Geszti Péter nevével fémjelzett Akció Kft. hasonló pozícióját végül azért adta fel, mert Skyfilm Stúdió Kft. néven saját céget gründolt, ez a műhely készítette egyebek mellett a Postabank, a Soproni Ászok vagy a Pannon GSM imázsfilmjeit.

A mozgóképek hazai világa persze közel sem olyan zárt és kirekesztő a „nem belevalókkal”, mint mondjuk a banki szféra. „Akár taxisofőrből is válhat jó producer, ha tud pénzt szerezni, és megvan a szimata ahhoz, hogy kiszagolja a sikert” – fogalmaz Kántor László, aki semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy Herendi filmjeinél a rendezői és produceri széket egyaránt koptatja. Herendi szerint a kettős szerepvállalás kényszerből indult: a Valami Amerikát rendezni szerette volna, érezte benne a siker lehetőségét, ám nem talált partnert, aki a finanszírozásból részt vállalt volna. Amúgy ő sem látja összeférhetetlennek a két munkakört; producerként megteremti a forgatás financiális hátterét, majd onnantól kezdve a gyártásvezetőre bízza a piszkos anyagiakat, s csak a rendezéssel foglalkozik. Különben mindig is ezzel szeretett volna bíbelődni, hiszen filmes ambíciói már tinédzserként megmutatkoztak, majd egyetemi évei alatt, saját gyártású, humoros eposzokban csúcsosodtak ki.

Az alapozás sem volt hétköznapi, elvégre szülei közeli barátságban álltak Fábri Zoltánnal. Így Herendinek már siheder fejjel lehetősége nyílott a neves rendező filmforgatásain kibicelni, ahol nem csupán Fábri látásmódja, de irigylésre méltó felkészültsége és precizitása is megfogta, s a mai napig inspirálja az ott szerzett muníció. A sajátos magánkurzuson túl a fogorvosi szék mellett átélt tapasztalatait tudja leginkább kamatoztatni a kamera mögött. Állítja, a pénzes osztrák betegeknek köszönhetően rendelőjében nem csupán első milliójára tett szert még az átkosban, de kivételes empatikus készségre is. „Általában végeláthatatlan hahotába fulladtak a rendelések, és ez jellemző a forgatásokra is. Ebben a közegben tudok igazán jól dolgozni” – közli, miközben kikapcsolja mobilját, amelyen már sokadszorra zendült fel a Valami Amerika főcímzenéje.