Már a moziban: S. O. S. szerelem!

Alkalmi – és a hazánkban szokásos csütörtöktől – eltérő starttal indít Sas Tamás operatőr-rendező (legutóbb fotográfusként: Egy bolond százat csinál, rendezőként: Apám beájulna) új nagyjátékfilmje, ami a debütáló író, Szurmai János könyve alapján született.

A hazánkban – és a közép-, illetve kelet-európai régióban – kényszeresen meggyökereztetni szándékozott, ám teljesen tájidegen Valentin-naphoz – lásd még: Halloween, a Kihívás napja, és ki tudja, a hálaadásé is majdan (a virág és műanyag bizbazárusok nagy örömére) – kötődik az indulás – és a film. Még mielőtt az ártó, bukszára bukó üzleti szellemet kárhoztatnánk, nem elvetendően rosszul. A hasonló tematikájú (hollywoodi) filmek – Roxanne (1987), A randiguru (2005) – gyökereiket tekintve Edmond Rostand „középiskolai” klasszikusán, a Cyrano de Bergeracon alapulnak, mint ahogyan nagyjából Szurmai-Sas története-filmje is, persze a mába helyezve a sztorit, alkalmazkodva (az idióta) kor tüneteihez. És a magyar viszonyokhoz.

A kor szavát érti meg a modern vállalkozó, Péter (a lányok megint imádni fogják: Csányi Sándor), amikor mindenes titkárnőjével (Kovács Patrícia) és profi csapatával (Benedek Miklós, Elek Ferenc, Kaszás Géza) olyan, high-tech eszköztárral felvértezett céget működtet – az „S. O. S. Szerelem!” irodát –, amely a tehetős, ám félénk (vagy balfék, időhiányos, sötétben bujkáló stb.) ügyfeleknek, meghatározóan férfiaknak párkapcsolatokat organizál, rövidebb vagy hosszabb kifutásra. Új ügyfelük az ultrabunkó Tomi (még egy ok a tinilány-sóhajra: Fenyő Iván), aki pénzzel alaposan kitömve is képtelen meghódítani az óvónőt, Veronikát (Ullmann Mónika). Péter személyesen intézkedik, hogy a közelgő hétvége során Tomi révbe érjen. (Az egyébként magányos) randicég-igazgató csupán azzal nem számolt, hogy a vidéki kastélyba szervezett víkenden ő maga szintén belepistul a vonzó lányba.

A poénok nem olyan átütők, mint, mondjuk, a Csak szex és más semmi esetében, de miközben elsődlegesen a romantikusabb vonulatra helyezik a főbb hangsúlyt (ami indokolt is a nemzetközi szerelmes ünnep apropóján), azért akad min nevetni, erről esősorban a filmbeli cég férfi teamje gondoskodik. Sejthetően: nem a történet eredetisége, hanem ezek és a jó főszereplők (külön kiemelnénk a szerintünk méltánytalanul keveset foglalkoztatott Kovács Patríciát) emelik ki az olyan szezonális zsánerfilmek sorából az S. O. S. szerelem! című produkciót, mint az Idegölő, a Tibor vagyok, de hódítani akarok vagy a (műfaji mélypont) Csudafilm.