Fábri Zoltán (1917–1994) személyében egy hivatásosnak induló festőművészt köszönthetett a szakma, akinek műveiben nemcsak egy festegető filmes látható, hanem egy komoly alkotóművész, akinek pályája – főként a tanulóévek tekintetében – a képzőművészethez kötődött, onnan indult el – hangsúlyozta a filmszemle keretében rendezett kiállítás megnyitóján Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója.
A tárlat az eredetileg képzőművésznek tanult rendező fiatalkori rajzaival indul, majd követi a váltást a képzőművészetből a színház világába. A tárlaton öregkori művei is láthatóak. „Ezeken érződik a német expresszionizmushoz való kötődés, de mégis egy bölcs, egy nagyon sok mindent megélt, az értékteremtésért megszenvedett, de abban örömét is lelő alkotó vallomásai, amelyek szigorúak, tragikusak, de nem élettagadóak” – fogalmazott Bereczky Loránd.
A megnyitón a Kossuth-díjas rendezőre Törőcsik Mari színésznő emlékezett, aki olyan Fábri-filmekben szerepelt, mint a Körhinta és az Édes Anna. A színésznő hangsúlyozta, ha meghallja Fábri Zoltán nevét, mindig megdobban egy kicsit a szíve. Hozzátette: „szerettem, szeretem és hiányzik nekem. Bár idősebb volt nálam, azonos korban éltük filmes életünket.”
Ecsetes önarckép
„Bár állandóan dolgozhatott, nem mindig csinálhatta azt, amit szeretett volna, mert sokkal komplikáltabban, sokkal bizarabban látta a világot, mint ami megengedett lett volna. Szigorú ember volt, önmagához és mindenkihez, de emellett elbűvölő humora, türelme volt” – emlékezett a rendezőre Törőcsik Mari.
A megnyitón Janisch Attila, a szemlebizottság elnöke kiemelte: az az elgondolás, hogy a filmszemlét mostantól minden évben egy már elhunyt magyar filmrendező emlékének ajánlják, „az idővel való küzdés szellemében született”. Megjegyezte, hogy néha nagyon jelentős alkotók életműve is megindul a feledés útján. „Arra gondoltunk, hogy az új generáció tagjainak is meg kell ismerniük azt, hogy kinek a nyomdokain indulnak el, még akkor is, ha nem pont azokat az elveket vallják, mint elődeik” – fogalmazta meg a kezdeményezés célját Janisch Attila.
Fábri Zoltán 1917. október 15-én született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán kezdte meg felsőfokú tanulmányait, majd a színiakadémiára iratkozott be, ahol 1941-ben szerzett oklevelet. A Nemzeti Színháznál kezdte pályáját, amelyet a Vígszínházban, majd a Művész Színházban folytatott. 1949-ben az Úttörő Színház igazgatásával bízták meg, majd 1950-től két éven át a Hunnia Filmgyár művészeti vezetője volt.
Törõcsik Mari a megnyitón (fotó: mti)
Fábri Zoltán számos nagy sikerű filmet rendezett, első alkotásaihoz a díszletterveket is maga készítette. Kiemelkedő munkái között van a Vihar; a Déryné; a Körhinta; a Hannibál tanár úr; az Édes Anna; a Húsz óra; A Pál utcai fiúk; az Isten hozta, őrnagy úr; a 141 perc a befejezetlen mondatból; Az ötödik pecsét; a Magyarok és a Fábián Bálint találkozása Istennel című alkotás.
Munkásságáért háromszor kapott Kossuth-díjat. Filmjeivel több magyarországi és külföldi fesztiválon is nyert díjat, többek között Karlovy Varyban, Moszkvában és Új-Delhiben. A Pál utcai fiúkat Oscar-díjra is jelölték.
Több színházi és filmművészeti szövetségben töltött be vezető tisztséget, 1993-tól tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1970-től tanított. 1984-től újra festett, több önálló kiállítása is volt.
A február 18-ig nyitva tartó tárlat a szemlén vásárolt bármely mozijeggyel látogatható.