Csapata, a jazz, funky és bluegrass sajátos fúzióját játszó Flecktones a mai zenei paletta egyik legeredetibb produkciója. Victor Wooten basszusgitáros élő legenda, a hagyományos pengetési stílus esküdt ellensége, tapping- és slapping-technikája (a húrok mindenféle kézzel történő ütése-vágása) viszont lélegzetelállító, és nemcsak mint cirkuszi mutatvány: ő az egyetlen zenész a világon, aki háromszor is elnyerte a Bass Player’s Magazine “Év basszusgitárosa” címet.
A dobos, Future Man (valódi neve Roy Wooten, Victor bátyja) a koncertek többségén az általa tervezett ”Drumitar”-on (gitártestre szerelt midi-felület, amely dobhangokat vezérel) játszik, szabadidejében Mozart-kutató, zeneszerző és polgárjogi aktivista.
A szaxofonos Jeff Coffin a tipikus nagypályás amerikai session-zenész, aki talán csak magával az elnökkel nem játszott együtt (az előzővel még csak-csak, hisz ő is szaxofonos): kiváló játékát több mint száz album őrzi, hallhattuk a Dave Matthews Band, Baaba Maal, John Scofield, Branford Marsalis, Vinnie Colaiuta, stb. lemezein.
És hát itt van maga a főhős. Magyar gyökerek nincsenek, a keresztnév felvett, a Bartók iránti tisztelet jele. Tizenévesen a fejébe vette hogy a bebop bendzsón is jól fog szólni, a kihalástól mentve meg ezzel a ragtime korszak legendás hangszerét. A többi történelem: ő a világ egyetlen zenésze, akit Grammy díjra jelöltek jazz-, bluegrass-, pop-, country-, próza-, keresztény- és világzenei album kategóriában egyaránt.