A kopt kódexet, amelyre 1965-ban leltek Egyiptomban, az egykori Kasr-el Wizz kolostorának régészeti feltárásakor, a núbiai kereszténység különösen becses dokumentumának nevezte a kötetet méltató Adamik Tamás egyetemi tanár. Ez a terület a gát megépítése óta a Nasszer-tó alatt fekszik, ezért innen új leletek nem várhatók.
Nyilvános helyen „lappangott”
Ritoók Zsigmond akadémikus szerint a kódex egy különleges pillanatban, a szóbeliség és az írásbeliség határán született: „Egy cseppfolyós szöveg megszilárdult” – fogalmazott. Hubai Péter, szöveg fordítója, a Szépművészeti Múzeum egyiptológusa elmondta: az iratok keletkezési kora a IV-V. századra tehető. „Bátran mondhatjuk, hogy másfélezer évesek, de lehet talán valamivel több. Ez további kutatásokat igényel” – tette hozzá.
A kódex évtizedekig a kairói Kopt Múzeumban volt kiállítva, körülbelül 40 éven át „lappangott”. „Úgy lappangott, hogy bárki láthatta” – mondta Hubai, aki hosszú időn át hiába próbált meg betekintést nyerni a szövegbe. Végül a kódex átkerült Asszuánba, egy új múzeumba, ahol lehetőséget kapott az iratok tanulmányozására.
Tánc a kereszténységben
A kódex két iratot tartalmaz: A Megváltó szava a keresztről, A Megváltó tánca a kereszt körül. Az egyik ismert volt, de egy igen egzotikus nyelven, ónúbiaul volt olvasható, így nem igazán jutott el a szélesebb olvasóközönséghez. A második irat azonban rövidke kódex, amely 34 oldalt tartalmaz, ez teljesen ismeretlen volt.
„Abba a kategóriába tartoznak, mint a közelmúltban beharangozott Júdás Evangéliuma, nagyjából ugyanaz a kor, ugyanaz a nyelv, ugyanolyan jellegű. A második irat himnuszokat is tartalmaz, amelyeknek az igazi érdekessége az, hogy a himnuszokat Jézus és tanítványai mondják és táncolják a kereszt körül. A tánc teljesen eliminálódott az európai, az egyetemes kereszténységben, beleértve a keleti ortodoxiát” – mondta. Olyan írásos emlék került elő, amely szerint a kereszténységnek volt egy olyan ága, nevezetesen Afrikában, ahol a liturgiában megjelent a tánc – emelte ki.