Neves történelmi alakokat kelt sorra életre Richard Neave, a Manchesteri Egyetem professzora egy brit sorozatban. A népszerű tévé-show keretében az arcrekonstrukció módszerével olyan hírességek képmását állították már helyre koponyamaradványaik alapján, mint Tutanhamon fáraó, Nagy Sándor apja, II. Philipposz vagy Midasz király. A sikeren felbuzdulva egy játékgyártó piacra dobott egy otthoni arcrekonstrukciós szettet is. A cég honlapja arra ösztönzi a látogatót, hogy ha elmúlt 8 éves és van 20 fontja, akkor egy műanyag koponya és némi agyag felhasználásával maga is előállíthatja Julius Caesar, Nofretete egyiptomi királynő, illetve a Neander-völgyi ősember élethű portréját.
Würth Ferenc. A XVIII. századi kanonok arcrekonstrukcióját Árpás Károly készítette. Fotó: Góczián Flórián
A valóságban persze mindez nem gyerekjáték, sokkal inkább az ismeretterjesztés eszköze. Az arcrekonstruktőr antropológusok évtizedek óta küzdenek azért, hogy legitim tudományággá nője ki magát ez a terület, amelyet sokan megkérdőjeleznek. Az eredmények hitelességét mindeddig a módszertani hiányosságok ásták alá. Számos testrész – így például a szem, a fül és az orr – visszaépítésekor ugyanis a szakemberek kénytelenek pusztán becslésekre hagyatkozni. Merthogy ezeken a pontokon a hagyományos plasztikus (szobrászati) eljárás alkalmazása túl nagy teret enged az alkotók művészi fantáziájának. Az utóbbi években bevezetett két-, illetve háromdimenziós szoftverek pedig még nem elég finomak ahhoz, hogy visszaadják az emberi arc minden sajátosságát. Az áttörést talán épp egy, a közelmúltban összeállt magyar kutatócsoport fejlesztése hozhatja meg.
Konzerválás
A Magyar Tudomány Napján, november 3-án, Győrben aláírtak egy hiánypótló együttműködési megállapodást, amelynek nyomán a hazai tudományos szakma több neves intézménye fog össze – többek között abból a célból, hogy a jövőben egy háromdimenziós szoftver kifejlesztésével tökéletesítse az arcrekonstrukció módszerét. A kutatás vezetője, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának antropológusa, Kustár Ágnes úgy látja: ha a modern tudomány képes olyan részleteket feltárni, mint elődeink táplálkozási szokásai, testalkata, vagy a DNS vizsgálatával fényt deríthet betegségeikre, akkor a legkevesebb, hogy megismerjük az arcvonásaikat is. Kristóf Lilla Alida, a győri Xantus János Múzeum antropológusa, a program koordinátora szerint a kutatók által elképzelt szoftver gyorsabb, rugalmasabb és legfőképp pontosabb lenne az eddigi megoldásoknál.
Rekonstrukciós módszerek
PLASZTIKUS. Az arc lágy részeit a koponyáról készített gipszmásolaton elhelyezett 45 fontos pont alapján, agyagból építik fel, majd a frizurát a kor divatja, az arc teltségét pedig az általános tápláltsági fok szerint pótolják.
RAJZOLÓI. A koponya kétdimen-ziós képére rajzolják meg az arckon-túrokat, figyelembe véve a lágyrész általános vastagsági adatait.
SZOFTVERES. Az arcrekonstruktőrök szoftverek segítsé-gével, a lézerszken-nerrel digitalizált koponya jellegei alapján keresnek adattárukból megfe-lelő arcrészleteket, amelyeket egyetlen egységes arccá gyúrnak össze.
Az új fejlesztés kezdeti fázisában – Kustár Ágnes korábbi tanulmányai, valamint élő és elhunyt vizsgálati alanyok adatai alapján – most az orr feltérképezésére fókuszálnak. A magyar kutatóknak aligha lesz könnyű dolguk, hiszen a témában rendszeresen konferenciákat rendező amerikai FBI sem talált még megoldást az említett kritikus területek pontos leírására. Így ha a csoport véghezviszi tervét, akkor az eredmény bizonyára felkelti majd a nemzetközi tudományos élet érdeklődését, ami az üzleti sikerek felé is megnyithatja a kapukat.
A fejlesztés, amely rövid idő alatt több lehetséges verziót is képes előállítani (szemben az eddigi gyakorlattal, amikor is a mintákat csak egyenként, többheti munkával tudták prezentálni) a kriminalisztikában és a gyógyászatban régóta használt elavult arcrekonstrukciós módszereket is felülírhatja. „A háromdimenziós szoftver csúcstechnikát jelentene az orvosi képzésben és a betegek tájékoztatásában a kevésbé egzakt, kétdimenziós változat helyett” – magyarázza Rezek Ödön plasztikai sebész, fül-orr-gégész, a SOTE szakorvosa.
A hazai rendőrség is hasznát veheti az újdonságnak, hiszen jelenleg egyáltalán nem rendelkezik digitális arcrekonstrukciós programmal. A minimum 100 ezer forintot felemésztő hagyományos eljárás nem rentábilis a számukra, a kész szoftver pedig – a kezdeti befektetés után – a tizedére csökkentené a költségeket. Angyal Miklós, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság törvényszéki orvosszakértője eddig hat felismerhetetlenné vált áldozat arcmását készítette el az 1-2 hónapot igénylő plasztikus eljárással. Az ennek alapján közzétett képekről a hatból két eltűnt személyt felismertek a hozzátartozók. A hazai rendőrségi állomány egyetlen arcrekonstruktőrének szekrénye tetején azonban számos koponya várakozik még felismerésre.
Képmásoló
Egyébiránt az arcvonások megőrzése, illetve újraépítése évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. A világ legősibb városának lakói, a jerikóiak időszámításunk előtt 7 ezer évvel kiásták a padló alá temetett halottaik csupasz csontvázát, hogy egy rituálé keretében az eltűnt húst gipsszel, a szemet kagylóhéjjal helyettesíthessék. A technika az egyiptomi Óbirodalomban élte aranykorát, később azonban a katolikus egyház betiltotta a halottak képmásainak készítését. A rebellis angol királyok kezdeményezésére azonban az európai arisztokrácia gondoskodott róla, hogy nemes elődeik arcvonásait halotti maszk formájában őrizze meg az örökkévalóságnak.
Gróf Batthyány Erzsébet. Árpás Károly és Kustár Ágnes rekonstrukciója. Fotó: Kustár Ágnes
A fényképezés felfedezésével feleslegessé váló hagyomány csak a XIX. század végétől válhatott tudományterületté – hála a különböző népcsoportok arcjellemzőit meghatározó német anatómusok munkásságának. Az 1960-as években, a hidegháború alatt az amerikai Krogmann és Gatliff, illetve az orosz Geraszimov egymástól függetlenül továbbfejlesztették az arcrekonstrukció alkalmazásának lehetőségeit, melyet így az igazságügy és az orvostudomány is hasznosíthatott.
A számítógépes módszer már a ‘90-es évek óta foglalkoztatja a nemzetközi szakmát, ám jelenleg – a digitális adatbázisok korlátozottsága és az alapvizsgálatok hiánya miatt – még nem létezik hivatalosan elfogadott XXI. századi megoldás.